Imameghallgató Istenünk van!
Amikor Hozzá fordulunk, amikor Hozzá kiáltunk - lehet az bármilyen helyzet, bármilyen nehéz körülmény, bármennyire kilátástalan helyzet, még ha a vörösiszap árasztja is el a településünket -, akkor Ő meghallgat, és válaszol. Aki segítségül hívja az Ő nevét, az MIND megszabadul!
Luk.11,9-10 "Ezért mondom nektek: Kérjetek, és kaptok! Keressetek, és találtok! Zörgessetek, és az ajtó megnyílik nektek! Mert mindenki, aki kér, az kap. Mindenki, aki keres, az talál. És aki zörget, annak megnyílik az ajtó."
Ha a körülményeink azt is sugallják, hogy sarokba szorított az ördög, a mi Istenünknek megvan a terve, hogy abból a helyzetből hogyan szabadítson ki!
Mire nézek, amikor bajba kerültem? Az Úrra, az én Szabadító Istenemre! Az ördög szeretné elérni, hogy nézzek a körülményekre, az ellenségre, a gonosz kitervelt szándékára, arra, hogy most már végem van …, hogy innen már biztosan nincs kiút. Az ördög NEM szeretné, hogy az Úrra nézzek, NEM szeretné, hogy még a nehéz helyzetben is, a bajban is az Urat, a Szabadítót, a Vitéz Harcost, a Királyok Királyát lássam a szemeim előtt.
Amikor Josafát ellen összegyűlt a Moábiták, Ammoniták és a Szeir hegyén lakók sokaságának nagy serege, de Josafátról azt olvashatjuk, hogy ő akkor is ezt mondta: "csak Te reád néznek a mi szemeink" (2.Krón.20,12), Az ördög szerette volna, hogy Josafát megrettenve, tele félelemmel a saját vereségét, a saját maga és népének pusztulását lássa a szemei előtt. De Josafát azt mondta, hogy : "a mi szemeink csak Te reád néznek", és meg is szabadult - nem csak ő, hanem az egész nép.
A 121. zsoltárban ezt olvashatjuk:
Zsolt.121,1-3 "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és Földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ."
Ha felemelem a tekintetemet az Úrra, akkor LÁTOM, hogy jön, hogy úton van már a segítség! Ez reménységet, ez bátorságot, erőt tud adni a legszorultabb helyzetben is. Mindjárt ideér a felmentő sereg, mindjárt ideér a Szabadító!
Dávid is azt írja az egyik zsoltárában:
Zsolt.25,15 "Szemeim mindenkor az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből a lábamat."
Igen, ahogy nézem az Urat - látom Őt. Ahogy látom, ez a képzeletemet, a gondolkodásomat - az egész lényemet változtatja. Ahogy nézem az Urat, ez Őt megindítja - cselekvésre indítja. Mint amikor az utcán - csak szó nélkül - néz egy gyerek, ahogy éppen fagyit nyalsz. Nem mondja - mert talán nem meri -, de ott van a szemében a kérés, hogy 'de szeretnék én is'. És az Úr is így van. Ahogy a tekintetemet rászegezem, Tőle várom a szabadítást - még ha nem is mondanék semmit sem, Ő pontosan tudja.
Mit nézek, mit látok - ez nagyon sok mindent meghatároz.
Amikor Illés közvetlenül az elragadtatása előtt le akarta 'rázni' Elizeust, Elizeus nem hagyta. Ott volt a nyomában, nem maradt el, tőle, nem ment el sehova Illés mellől. Amikor Illés megkérdezte, hogy mit is szeretne, Elizeus azt válaszolta, hogy az őrajta levő kenet kétszeres mértékét. Illés nem azt mondta, hogy 'hát, azért ez már sok, ilyet nem lehet', hanem azt válaszolta, "ha meglátsz engem, amikor elragad az Úr, akkor meglesz neked. De ha nem látsz meg, akkor nem lesz meg" (2.Kir.2,10).
Hitbeli győzelmek, áttörések, nehéz helyzetekből való szabadulások, ígéretek birtokbavétele, nagyobb kenet, elhívásunk megteljesítése … mindezek függnek attól, hogy mire függesztem a szemeimet, hogy mit nézek, hogy mit látok magam előtt.
Zsolt.16,8 "Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, nem rendülök meg."
Ap.csel.2,25 "Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert Ő nekem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam."
Zsolt.121,1-3 "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és Földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ."
Amikor Hozzá fordulunk, amikor Hozzá kiáltunk - lehet az bármilyen helyzet, bármilyen nehéz körülmény, bármennyire kilátástalan helyzet, még ha a vörösiszap árasztja is el a településünket -, akkor Ő meghallgat, és válaszol. Aki segítségül hívja az Ő nevét, az MIND megszabadul!
Luk.11,9-10 "Ezért mondom nektek: Kérjetek, és kaptok! Keressetek, és találtok! Zörgessetek, és az ajtó megnyílik nektek! Mert mindenki, aki kér, az kap. Mindenki, aki keres, az talál. És aki zörget, annak megnyílik az ajtó."
Ha a körülményeink azt is sugallják, hogy sarokba szorított az ördög, a mi Istenünknek megvan a terve, hogy abból a helyzetből hogyan szabadítson ki!
Mire nézek, amikor bajba kerültem? Az Úrra, az én Szabadító Istenemre! Az ördög szeretné elérni, hogy nézzek a körülményekre, az ellenségre, a gonosz kitervelt szándékára, arra, hogy most már végem van …, hogy innen már biztosan nincs kiút. Az ördög NEM szeretné, hogy az Úrra nézzek, NEM szeretné, hogy még a nehéz helyzetben is, a bajban is az Urat, a Szabadítót, a Vitéz Harcost, a Királyok Királyát lássam a szemeim előtt.
Amikor Josafát ellen összegyűlt a Moábiták, Ammoniták és a Szeir hegyén lakók sokaságának nagy serege, de Josafátról azt olvashatjuk, hogy ő akkor is ezt mondta: "csak Te reád néznek a mi szemeink" (2.Krón.20,12), Az ördög szerette volna, hogy Josafát megrettenve, tele félelemmel a saját vereségét, a saját maga és népének pusztulását lássa a szemei előtt. De Josafát azt mondta, hogy : "a mi szemeink csak Te reád néznek", és meg is szabadult - nem csak ő, hanem az egész nép.
A 121. zsoltárban ezt olvashatjuk:
Zsolt.121,1-3 "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és Földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ."
Ha felemelem a tekintetemet az Úrra, akkor LÁTOM, hogy jön, hogy úton van már a segítség! Ez reménységet, ez bátorságot, erőt tud adni a legszorultabb helyzetben is. Mindjárt ideér a felmentő sereg, mindjárt ideér a Szabadító!
Dávid is azt írja az egyik zsoltárában:
Zsolt.25,15 "Szemeim mindenkor az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből a lábamat."
Igen, ahogy nézem az Urat - látom Őt. Ahogy látom, ez a képzeletemet, a gondolkodásomat - az egész lényemet változtatja. Ahogy nézem az Urat, ez Őt megindítja - cselekvésre indítja. Mint amikor az utcán - csak szó nélkül - néz egy gyerek, ahogy éppen fagyit nyalsz. Nem mondja - mert talán nem meri -, de ott van a szemében a kérés, hogy 'de szeretnék én is'. És az Úr is így van. Ahogy a tekintetemet rászegezem, Tőle várom a szabadítást - még ha nem is mondanék semmit sem, Ő pontosan tudja.
Mit nézek, mit látok - ez nagyon sok mindent meghatároz.
Amikor Illés közvetlenül az elragadtatása előtt le akarta 'rázni' Elizeust, Elizeus nem hagyta. Ott volt a nyomában, nem maradt el, tőle, nem ment el sehova Illés mellől. Amikor Illés megkérdezte, hogy mit is szeretne, Elizeus azt válaszolta, hogy az őrajta levő kenet kétszeres mértékét. Illés nem azt mondta, hogy 'hát, azért ez már sok, ilyet nem lehet', hanem azt válaszolta, "ha meglátsz engem, amikor elragad az Úr, akkor meglesz neked. De ha nem látsz meg, akkor nem lesz meg" (2.Kir.2,10).
Hitbeli győzelmek, áttörések, nehéz helyzetekből való szabadulások, ígéretek birtokbavétele, nagyobb kenet, elhívásunk megteljesítése … mindezek függnek attól, hogy mire függesztem a szemeimet, hogy mit nézek, hogy mit látok magam előtt.
Zsolt.16,8 "Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, nem rendülök meg."
Ap.csel.2,25 "Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert Ő nekem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam."
Zsolt.121,1-3 "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és Földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ."
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu