A kezdő favágó
Volt egy munkanélküli fiatal fiú, aki végső elkeseredettségében favágónak jelentkezett. Amikor elment a felvételi elbeszélgetésre, a főnök azonnal baltát adott a kezébe, és próbára tette. A lelkes fiú pillanatkor alatt kivágott egy hatalmas fenyőt. Ez annyira megtetszett a főnöknek, hogy a fiú már a következő héten munkába állhatott.
Eljött a hétfő, és az ifjú favágó lelkesen nekilátott a munkának. Nagyon élvezte, és mindent megtett, hogy ő legyen a kollégái közül az első. Sokszor még az ebédszünetet is feláldozta, hogy több fát tudjon kivágni. Az első nap kétszer annyi fát vágott ki, mint a többiek.
Amikor eltelt egy hét, az igyekezet megmaradt, de végül mégis az új fiú vágta ki a legkevesebb fát. A főnök magához hívatta és azt mondta:
„Te gyerek! Megnéztem a heti teljesítményedet, és messze alulmarad a többiekével szemben. Ha ezt így folytatod, akkor ki leszel rúgva!”
„De én tejes erőmmel dolgoztam, és még az ebédszüneteim közül is feláldoztam néhányat. Megállás nélkül dolgoztam, még csevegni sem álltam le a többiekkel.” – válaszolta kétségbeesetten a fiú.
„Mondd te gyerek! Élezted-e a fejszédet a héten, akár egyszer is?” – kérdezte a főnök.
„Azt nem, Uram. Annyira keményen hajtottam, hogy arra nem akartam pazarolni az időmet.” – mondta szégyenkezve a fiú.
Vajon te hogyan végzed az Úr szolgálatát? Úgy mint ez a favágó? Számunkra az imádság a fenőkő, mely élessé tesz, és sikeressé a mindennapokban. Ha csak robot módjára hajtunk, de nem szakítunk időt Istenre, akkor eltompulunk, és keserves nyögve nyeléssé válnak a mindennapjaink. Szánjunk időt az Úrra, és engedjük, hogy Szent Lelke által megélezze tompa lelkünket.
Volt egy munkanélküli fiatal fiú, aki végső elkeseredettségében favágónak jelentkezett. Amikor elment a felvételi elbeszélgetésre, a főnök azonnal baltát adott a kezébe, és próbára tette. A lelkes fiú pillanatkor alatt kivágott egy hatalmas fenyőt. Ez annyira megtetszett a főnöknek, hogy a fiú már a következő héten munkába állhatott.
Eljött a hétfő, és az ifjú favágó lelkesen nekilátott a munkának. Nagyon élvezte, és mindent megtett, hogy ő legyen a kollégái közül az első. Sokszor még az ebédszünetet is feláldozta, hogy több fát tudjon kivágni. Az első nap kétszer annyi fát vágott ki, mint a többiek.
Amikor eltelt egy hét, az igyekezet megmaradt, de végül mégis az új fiú vágta ki a legkevesebb fát. A főnök magához hívatta és azt mondta:
„Te gyerek! Megnéztem a heti teljesítményedet, és messze alulmarad a többiekével szemben. Ha ezt így folytatod, akkor ki leszel rúgva!”
„De én tejes erőmmel dolgoztam, és még az ebédszüneteim közül is feláldoztam néhányat. Megállás nélkül dolgoztam, még csevegni sem álltam le a többiekkel.” – válaszolta kétségbeesetten a fiú.
„Mondd te gyerek! Élezted-e a fejszédet a héten, akár egyszer is?” – kérdezte a főnök.
„Azt nem, Uram. Annyira keményen hajtottam, hogy arra nem akartam pazarolni az időmet.” – mondta szégyenkezve a fiú.
Vajon te hogyan végzed az Úr szolgálatát? Úgy mint ez a favágó? Számunkra az imádság a fenőkő, mely élessé tesz, és sikeressé a mindennapokban. Ha csak robot módjára hajtunk, de nem szakítunk időt Istenre, akkor eltompulunk, és keserves nyögve nyeléssé válnak a mindennapjaink. Szánjunk időt az Úrra, és engedjük, hogy Szent Lelke által megélezze tompa lelkünket.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu