torokildiko46
- Moderátor
- Testvérünk
- Hozzászólások: 3949
← A ZSIDÓ MESSIÁSJESUA, IZRAEL MESSIÁSA →
RÓMA VASMARKÁBAN – HERÓDES
Posted on 2015. március 20. péntek by izraelim
Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
RÓMA VASMARKÁBAN – HERÓDES
I.e. 90-80 tájékára a Hasmoneus család, amelynek tagjai korábban tiszta és jó célokért harcoltak, egyre romlottabbá vált. A farizeusok egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, mert egy kicsit különállnak ettől az uralkodó csoporttól. I.e. 90 tájékán a Hasmoneus család egyik tagja sorra szerzi meg a zsidó állam számára a Jordán északi oldalán fekvő területeket. A meghódított területeken a lakosokat zsidó hitre térítik. Dél felé is terjeszkednek, és leigázzák azt a népcsoportot is, amelyet hajdanán edomitáknak hívtak, akiknek a neve mostanra idomeitára változik. Őket is a judaizmusra térítik.
Nem sokkal ezután Róma elkezd a Közel-Kelet felé terjeszkedni. Hadjáratait két irányban is folytatja. I.e. 63-ban megtámadják és elfoglalják Jeruzsálemet és a száz éve szabad izraeli állam elveszti függetlenségét, amelyet i.sz. 1948-ig nem is nyer vissza.
A római kultúrát a kormányzás jellemezte. Rendkívül hatékony módon tudtak uralkodni, és ezt úgy érték el, hogy kiválasztottak valakit a helyi lakosságból, aki szimpatizált Rómával és őt nevezték ki kormányzónak. Izraelben Antipást választották. Antipás visszatérített idomeita volt.
Ez az ember zsidó volt ugyan, mégsem rajongott a zsidókért. Valójában hellenista volt, nagy ambíciókkal. Az utolsó Hasmoneus uralkodó minisztere volt, de az invázió idején Róma oldalára állt. Bizonyos értelemben nevezhetnénk őt árulónak is.
Az elkövetkező harminc év során Róma a saját belső nehézségeivel volt elfoglalva. Julius Caesart megölték, így űr támad a vezetésben. Erre a rövid időszakra, a 40-es évek végén Izrael visszanyerte önállóságát, azonban i.e. 37-ben Róma újra elfoglalta Jeruzsálemet, új vezetőt nevezett ki, Antipás fiát, Heródest,[1] aki érdekes alakja a zsidó történelemnek. Az Újszövetség negatív fényben mutatja be, de pusztán történelmi szempontból megítélve, nagyon hatékony, azonban nagyon kegyetlen uralkodó volt.
Az első lépése az volt, hogy a Szanhedrin tagjainak nagy részét kivégeztette, olyan papokat állíttatott a helyükre, akik hellenista beállítottságúak voltak, és őt támogatták. Kinevezett egy hellenista főpapot. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy a Szanhedrin Heródes politikai klikkjévé vált.
Maga Heródes is a hellenizmus híve volt. Ám egy olyan zsidó társadalomban került hatalomra, ahol a vallásosság egyre növekedett, ahol egyre komolyabban vették a Tóra betartását, és ahol nagyon nagy volt a felháborodás a függetlenség elvesztése miatt.
Úgy gondolta, hogy a legsikeresebben úgy tud uralkodni, ha növeli az anyagi prosperitást. Építkezési programba kezdett, amelynek első lépése a Templom újjáépítése. A templomot ötszáz évvel korábban már újjáépíttették, de közel sem érte utol a legelső templom szépségét. Heródes azt akarta, hogy ez a második templom még csodálatosabb legyen, mint az első volt.
Nagyon alaposan átépíti tehát és innentől a Heródes Temploma nevet viseli. Izrael egész földjén nagy építkezésekbe kezd. A kereskedelem és építkezés fellendülése miatt növekszik a gazdasági virágzás és Heródes egyre inkább messiási alaknak kezdi magát tekinteni. Kijelenti magáról, hogy ő Izrael királya.
Bár valóban virágzásnak indul az élet Izrael földjén, de kegyetlensége miatt gyűlölik. Saját feleségeit, gyerekeit végezteti ki, mivel paranoiás módon ragaszkodik a hatalomhoz. Máté evangéliumának 2. fejezete képet ad erről a személyről.
„Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta vala meg a próféta:… Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét. És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki…. Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.”
Nagyon érdekes az, ahogyan az Írások Heródest ábrázolják. Amikor a napkeleti bölcsek Izraelbe érnek, a klasszikus kérdést teszik fel, „hol kell a zsidók királyának megszületnie?”
Látjuk, hogy amikor ezeket hallotta Heródes király, felháborodott. Valószínűleg ez nagyon finom megfogalmazás, hiszen olyan emberről van szó, aki képes a saját gyerekeit és feleségét megölni, hogy hatalmát megtartsa. Nem nehéz elképzelni, hogyan reagálhatott, amikor váratlanul idegenek bukkannak fel és azzal a kérdéssel állnak elő, hogy „hol van a zsidók királya, aki nem te vagy”. Nagyon jellemző rá a minden lehetséges királyjelölt, tehát minden csecsemőkorú fiúgyermek kiirtására készített, majd végre is hajtott terve.
Itt van tehát Heródes, aki Izraelt modern társadalommá akarja tenni, és magára érti a messiási címet, de azt humanista, hellenisztikus alapokon teszi. Jesua idején két kultúra ütközik Izraelben: a zsidó és a hellenisztikus. A Messiás eljövetelével ez az összeütközés válik robbanássá, mert a zsidóságnak választania kell: vagy a hellenizmus útján, vagy a Biblia útján jár-e. Jesua tökéletes időzítéssel jön el.
Előbb azonban vessünk egy pillantást arra, mi történik Heródes halála után. A sok gyermeke közül három fia fontos történelmi szempontból. Róma felmérte, hogy a Heródes halála után maradt utódok nem rendelkeztek azzal a kormányzói képességgel, mint amellyel apjuk. Róma ezért úgy határozott, hogy Izraelt különböző tartományokra osztja és Heródes fiainak egy-egy provinciát ad.
Júdea tartományához tartoznak Jeruzsálem és Izrael legvallásosabb zsidó közösségei. Heródes első fia, Arkhaleosz lesz Júdea tartományának fejedelme. Uralkodása teljes csőd, rendkívül gyengekezű vezetése miatt i.e. 6-ban Róma le is váltja és egy római helytartót, Pontius Pilátust küldi ki helyette. Heródes második fia, Fülöp kapja meg a vezetést a Dekapolisz, a Jordán keleti partja fölött. Heródes harmadik fia, Heródes Antipás Galilea uralkodója lesz. Fülöpről csak annyit tudunk az Újszövetségből, hogy elvált feleségét Heródes Antipás elveszi. E fölött mond ítéletet Bemerítő (Keresztelő) János, hiszen ez a Tórának ellentmond. Ugyan az Írások engedélyt adtak a válásra, de egy rokon volt feleségét nem lehet elvenni.
Térjünk vissza a júdeai helyzetre. Döbbenetes döntés, hogy Róma egy zsidó származású uralkodót rómaira vált le. Izraelben éppen Júdea a legképtelenebb hely abból a szempontból, hogy római származású uralkodója legyen. Júdeában tömörül az összes tórahű, vallásos csoportosulás, amelyek gyűlölik a rómaiakat. Ezekből a vallásos csoportokból kerül ki a következő fontos csoport, a zelóták. Nekik egyetlen, egyszerű céljuk volt, hogy lerázzák a római igát, és önálló izraeli államot hozzanak létre.
A rómaiak szempontjából még tovább rontja a helyzetet az, hogy a római uralkodó mellé kíséretre van szükség, mivel nem sétálhat be egymaga Jeruzsálembe. A római légió vezetőivel együtt veszi át az uralmat. Vajon ki fizeti ezeknek a légióknak a szükségleteit? A zsidók. Az adófizetés mindig bajt okoz, és még nagyobb lázongást eredményez. Erre a rómaiak egyre nagyobb katonai megerősítést küldenek oda, aminek a következménye a még magasabb adó. A helyzet egyre nagyobb robbanással fenyeget.
Így fest az a társadalom, amelybe eljön a Messiás. Egy társadalom, amely önmagával áll súlyos konfliktusban. Két, egymással szembenálló világ, két kultúra, különösen Júdeában, ahol egyszerre növekszik a római, hellenisztikus jelenlét, de, ahogyan már korábban említettem, ugyanitt élnek Izrael földjének legvallásosabb közösségei is. Az emberek változást várnak. Egyre nagyobb a várakozás és a hit, hogy el kell jönnie a Messiásnak.
[1] I.e 37-4-ig Júda királya. A VI. században élő Dionysius Exiguus római szerzetes hibás számítása nyomán terjedt el a latin egyházban a VIII. századtól az a hibás időszámítás, mely Krisztus születését későbbre teszi. Az evangéliumok alapján a legtöbb kronológus egyetért abban, hogy a Messiásnak i.e. 7-4 között kellett születnie.
RÓMA VASMARKÁBAN – HERÓDES
Posted on 2015. március 20. péntek by izraelim
Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
RÓMA VASMARKÁBAN – HERÓDES
I.e. 90-80 tájékára a Hasmoneus család, amelynek tagjai korábban tiszta és jó célokért harcoltak, egyre romlottabbá vált. A farizeusok egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, mert egy kicsit különállnak ettől az uralkodó csoporttól. I.e. 90 tájékán a Hasmoneus család egyik tagja sorra szerzi meg a zsidó állam számára a Jordán északi oldalán fekvő területeket. A meghódított területeken a lakosokat zsidó hitre térítik. Dél felé is terjeszkednek, és leigázzák azt a népcsoportot is, amelyet hajdanán edomitáknak hívtak, akiknek a neve mostanra idomeitára változik. Őket is a judaizmusra térítik.
Nem sokkal ezután Róma elkezd a Közel-Kelet felé terjeszkedni. Hadjáratait két irányban is folytatja. I.e. 63-ban megtámadják és elfoglalják Jeruzsálemet és a száz éve szabad izraeli állam elveszti függetlenségét, amelyet i.sz. 1948-ig nem is nyer vissza.
A római kultúrát a kormányzás jellemezte. Rendkívül hatékony módon tudtak uralkodni, és ezt úgy érték el, hogy kiválasztottak valakit a helyi lakosságból, aki szimpatizált Rómával és őt nevezték ki kormányzónak. Izraelben Antipást választották. Antipás visszatérített idomeita volt.
Ez az ember zsidó volt ugyan, mégsem rajongott a zsidókért. Valójában hellenista volt, nagy ambíciókkal. Az utolsó Hasmoneus uralkodó minisztere volt, de az invázió idején Róma oldalára állt. Bizonyos értelemben nevezhetnénk őt árulónak is.
Az elkövetkező harminc év során Róma a saját belső nehézségeivel volt elfoglalva. Julius Caesart megölték, így űr támad a vezetésben. Erre a rövid időszakra, a 40-es évek végén Izrael visszanyerte önállóságát, azonban i.e. 37-ben Róma újra elfoglalta Jeruzsálemet, új vezetőt nevezett ki, Antipás fiát, Heródest,[1] aki érdekes alakja a zsidó történelemnek. Az Újszövetség negatív fényben mutatja be, de pusztán történelmi szempontból megítélve, nagyon hatékony, azonban nagyon kegyetlen uralkodó volt.
Az első lépése az volt, hogy a Szanhedrin tagjainak nagy részét kivégeztette, olyan papokat állíttatott a helyükre, akik hellenista beállítottságúak voltak, és őt támogatták. Kinevezett egy hellenista főpapot. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy a Szanhedrin Heródes politikai klikkjévé vált.
Maga Heródes is a hellenizmus híve volt. Ám egy olyan zsidó társadalomban került hatalomra, ahol a vallásosság egyre növekedett, ahol egyre komolyabban vették a Tóra betartását, és ahol nagyon nagy volt a felháborodás a függetlenség elvesztése miatt.
Úgy gondolta, hogy a legsikeresebben úgy tud uralkodni, ha növeli az anyagi prosperitást. Építkezési programba kezdett, amelynek első lépése a Templom újjáépítése. A templomot ötszáz évvel korábban már újjáépíttették, de közel sem érte utol a legelső templom szépségét. Heródes azt akarta, hogy ez a második templom még csodálatosabb legyen, mint az első volt.
Nagyon alaposan átépíti tehát és innentől a Heródes Temploma nevet viseli. Izrael egész földjén nagy építkezésekbe kezd. A kereskedelem és építkezés fellendülése miatt növekszik a gazdasági virágzás és Heródes egyre inkább messiási alaknak kezdi magát tekinteni. Kijelenti magáról, hogy ő Izrael királya.
Bár valóban virágzásnak indul az élet Izrael földjén, de kegyetlensége miatt gyűlölik. Saját feleségeit, gyerekeit végezteti ki, mivel paranoiás módon ragaszkodik a hatalomhoz. Máté evangéliumának 2. fejezete képet ad erről a személyről.
„Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta vala meg a próféta:… Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét. És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki…. Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.”
Nagyon érdekes az, ahogyan az Írások Heródest ábrázolják. Amikor a napkeleti bölcsek Izraelbe érnek, a klasszikus kérdést teszik fel, „hol kell a zsidók királyának megszületnie?”
Látjuk, hogy amikor ezeket hallotta Heródes király, felháborodott. Valószínűleg ez nagyon finom megfogalmazás, hiszen olyan emberről van szó, aki képes a saját gyerekeit és feleségét megölni, hogy hatalmát megtartsa. Nem nehéz elképzelni, hogyan reagálhatott, amikor váratlanul idegenek bukkannak fel és azzal a kérdéssel állnak elő, hogy „hol van a zsidók királya, aki nem te vagy”. Nagyon jellemző rá a minden lehetséges királyjelölt, tehát minden csecsemőkorú fiúgyermek kiirtására készített, majd végre is hajtott terve.
Itt van tehát Heródes, aki Izraelt modern társadalommá akarja tenni, és magára érti a messiási címet, de azt humanista, hellenisztikus alapokon teszi. Jesua idején két kultúra ütközik Izraelben: a zsidó és a hellenisztikus. A Messiás eljövetelével ez az összeütközés válik robbanássá, mert a zsidóságnak választania kell: vagy a hellenizmus útján, vagy a Biblia útján jár-e. Jesua tökéletes időzítéssel jön el.
Előbb azonban vessünk egy pillantást arra, mi történik Heródes halála után. A sok gyermeke közül három fia fontos történelmi szempontból. Róma felmérte, hogy a Heródes halála után maradt utódok nem rendelkeztek azzal a kormányzói képességgel, mint amellyel apjuk. Róma ezért úgy határozott, hogy Izraelt különböző tartományokra osztja és Heródes fiainak egy-egy provinciát ad.
Júdea tartományához tartoznak Jeruzsálem és Izrael legvallásosabb zsidó közösségei. Heródes első fia, Arkhaleosz lesz Júdea tartományának fejedelme. Uralkodása teljes csőd, rendkívül gyengekezű vezetése miatt i.e. 6-ban Róma le is váltja és egy római helytartót, Pontius Pilátust küldi ki helyette. Heródes második fia, Fülöp kapja meg a vezetést a Dekapolisz, a Jordán keleti partja fölött. Heródes harmadik fia, Heródes Antipás Galilea uralkodója lesz. Fülöpről csak annyit tudunk az Újszövetségből, hogy elvált feleségét Heródes Antipás elveszi. E fölött mond ítéletet Bemerítő (Keresztelő) János, hiszen ez a Tórának ellentmond. Ugyan az Írások engedélyt adtak a válásra, de egy rokon volt feleségét nem lehet elvenni.
Térjünk vissza a júdeai helyzetre. Döbbenetes döntés, hogy Róma egy zsidó származású uralkodót rómaira vált le. Izraelben éppen Júdea a legképtelenebb hely abból a szempontból, hogy római származású uralkodója legyen. Júdeában tömörül az összes tórahű, vallásos csoportosulás, amelyek gyűlölik a rómaiakat. Ezekből a vallásos csoportokból kerül ki a következő fontos csoport, a zelóták. Nekik egyetlen, egyszerű céljuk volt, hogy lerázzák a római igát, és önálló izraeli államot hozzanak létre.
A rómaiak szempontjából még tovább rontja a helyzetet az, hogy a római uralkodó mellé kíséretre van szükség, mivel nem sétálhat be egymaga Jeruzsálembe. A római légió vezetőivel együtt veszi át az uralmat. Vajon ki fizeti ezeknek a légióknak a szükségleteit? A zsidók. Az adófizetés mindig bajt okoz, és még nagyobb lázongást eredményez. Erre a rómaiak egyre nagyobb katonai megerősítést küldenek oda, aminek a következménye a még magasabb adó. A helyzet egyre nagyobb robbanással fenyeget.
Így fest az a társadalom, amelybe eljön a Messiás. Egy társadalom, amely önmagával áll súlyos konfliktusban. Két, egymással szembenálló világ, két kultúra, különösen Júdeában, ahol egyszerre növekszik a római, hellenisztikus jelenlét, de, ahogyan már korábban említettem, ugyanitt élnek Izrael földjének legvallásosabb közösségei is. Az emberek változást várnak. Egyre nagyobb a várakozás és a hit, hogy el kell jönnie a Messiásnak.
[1] I.e 37-4-ig Júda királya. A VI. században élő Dionysius Exiguus római szerzetes hibás számítása nyomán terjedt el a latin egyházban a VIII. századtól az a hibás időszámítás, mely Krisztus születését későbbre teszi. Az evangéliumok alapján a legtöbb kronológus egyetért abban, hogy a Messiásnak i.e. 7-4 között kellett születnie.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu