vineri, 3 aprilie 2015

torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3946
    • MSN Messenger - torokildiko@windowslive.com
    •  
    • Yahoo azonnali üzenetküldő - torokildiko
    • Profil megtekintése
    •  
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
    •  
    • E-mail
    •  
    • Privát üzenet (Elérhető)
Történelem
« Válasz #10 Dátum: Ma - 19:55:22 »
    AKIK VISSZATÉRTEK
A babiloni uralom végét a perzsák támadása jelentette. 586-ban Babilon
elpusztította Júdát, i.e. 538-ban Círus, perzsa király legyőzte Babilont. Isten
megígérte, hogy 70 év száműzetés után vissza fognak térni földjükre. Ennek a
száműzetésnek az első hulláma i.e. 606-ban kezdődött. Ézsaiás próféta
könyvének 45. fejezetében az Örökkévaló azt mondja, hogy Círust, a perzsa
királyt fogja felhasználni arra, hogy a zsidók visszatérjenek Izraelbe.
Pontosan így is történik, i.e. 536-ban lát napvilágot a visszatérésre
vonatkozó parancs. Pontosan 70 év telik el a száműzetés kezdetétől. Izrael
földjére a zsidóság három nagy hullámban tér vissza. Az első a Ses-Bazár
vezette csoport, ezt Ezsdrás könyve írja le. A második hullám Józsua főpap és
Zorobábel vezetésével jön. Józsua és Zorobábel ideje alatt épül fel a második
templom. Ez időben működik Aggeus és Zakariás próféta. A harmadik hulláma
a visszatérésnek Ezsdrás és Nehémiás idejében történik i.e. 450-ben. Azonban
van ennek az időszaknak egy különös vonatkozása is.
Isten Ézsaiáson és Jeremiáson keresztül kijelenti, hogy a 70 éves fogság
után Izrael vissza fog térni a földjére. A többség azonban mégsem tért vissza,
hanem Babilonban maradt. Vajon miért maradtak ott az emberek, mikor Isten
előre szólt a visszatérésről? A hazatérés a száműzöttek második nemzedékét
érintette, ők pedig már ott születtek. Az ő gondolkodásukban a haza és otthon
fogalma Babilonhoz kapcsolódott. Ez egy visszatérő probléma, amivel újra és
újra szembe kell néznie a zsidóságnak. Isten akarata az, hogy visszatérjenek, ők
azonban jobban érzik magukat abban a kultúrában, amibe beleszülettek. Nem
könnyű dolog felszedni a gyökereket és elmenni, még akkor sem, ha saját
hazádba kerülsz vissza
A babiloni zsidóság nem asszimilálódott, zsidó közösségekben élt
tovább. Amikor a tizenkilencedik évszázad végén, a huszadik század elején a
zsidóság kezdett visszatérni a modern-kori Izraelbe, Ben Gurion állandóan
figyelmeztette az európai zsidókat, hogy ők is térjenek vissza. Ha visszatértek
volna, nem lett volna holokauszt. De Németországban a zsidók a világ
legsikeresebb emberei voltak, nem hitték el, hogy mindez velük megtörténhet.
A visszatérésnek volt egy másik vonatkozása is. A Messiás Izrael
földjére, és nem Babilonba jött el. A többség azonban nem élt Izrael földjén.
Azoknak a zsidóknak utódai, akik visszatértek, találkozhattak Vele, és sokan
hittek is Benne, de azok, akik Babilonban maradtak, legfeljebb csak hallottak
Róla és az igehirdetéseiről.
A Talmud, amely később az Írások legfőbb értelmezőjévé válik, és ami
a rabbinikus judaizmus alapforrása, Babilonban íródott. A Talmud a babiloni
zsidóság következménye, az Újszövetség könyvei pedig az izraeli zsidóság
gyümölcse, akik személyesen találkoztak a Messiással.
A dolgok törvényszerűsége ez: a kis dolgok naggyá válnak. Azt
mondják az Írások, hogy az apró rókák rontják meg a szőlőt. Nem tértek vissza
a földre, a leszármazottaik már nem is hallottak Jesuáról, és létrehoztak egy
teljesen más vallást. Amikor a Talmudról lesz szó, észre fogjuk venni, milyen
óriási különbség van a talmudi és a bibliai judaizmus között.
Szeretnék egy kicsit kitérni a szétszóródás további vetületeire. A
babiloni szétszóratás idején Egyiptomba és a babiloni területre, a Perzsa
Birodalom ideje alatt pedig perzsa területekre költöztek. Voltak olyan zsidók,
akik visszatértek Izrael földjére, de többen még messzebbre mentek. Van olyan
csoport, amely a Kaukázus vidékére költözik, egy másik Afganisztán területe felé. Ma is él egy csoport a Kaukázus környékén, akiket úgy hívnak, hogy a
hegyi zsidók, akik ebben az időszakban vándoroltak oda.
A babiloni zsidók, az 1950-es évekig maradtak ott, a többségüket ekkor
vitték vissza repülővel Izraelbe. Perzsa, iráni zsidók még a mai napig is
nagyszámban távol élnek. Ez mind a babiloni száműzetés idejére vezethető
vissza. Az egyiptomi zsidóság eredete is az I. század végére tehető, ahol igen
naggyá lett.
Kanyarodjunk vissza azokhoz a zsidókhoz, akik visszatértek Izrael
földjére. A legfontosabb személy, aki visszatért, Ezsdrás. Vele kapcsolatban a
legjelentősebb tény az, hogy főpap volt, és ő állította vissza a papság
intézményét. Az ő idejétől kezdve egészen Jesuáig, a főpap lesz a legnagyobb
tekintély Izrael földjén. Nincsen többé király, a főpap tölti be a király szerepét.
Ekkor egész élettartamra választják a főpapot, és apáról fiúra száll ez a tisztség.
Ezsdrás életének második fontos vonatkozása az volt, hogy helyreállította a
Tóra tiszteletét. Erre az engedélyt a perzsa királytól kapta. Ahhoz viszont, hogy
a Tórát érvénybe tudja helyezni, ismernie kell azt, és tudnia kell alkalmazni
minden élethelyzetre.
Vegyük például a sabbat törvényét. Tudjuk, hogy ezen a napon nem
lehet dolgozni. De mi számít munkának? Vegyünk egy élethelyzetet! Josef
Fiddlestein tudomására jut, hogy a másik városban élő barátja, Mirjám beteg
lett. Jó szíve van és segíteni szeretne. Az információt sabbatkor kapja meg.
Vesz egy kis élelmiszert, elmegy a másik városba, magával viszi az élelmiszert
és odaadja Mirjámnak. De Fiddlestein városában van egy hitbuzgó, mondjuk
David Kohen, aki észreveszi, hogy Fiddlestein egy zacskó élelmiszerrel hagyja
el a várost. Odamegy a főpapokhoz és elmondja, hogy Fiddlestein megtörte a
sabbatot, csomagot cipelt. Összejönnek a főpapok és kivizsgálják az esetet. Mit
kell eldönteniük? Vajon munkának számít-e a zacskó cipelése?
Mivel a papság kapja meg azt a megbízatást, hogy érvénybe helyezze a
Tórát, tudniuk kell, hogyan alkalmazzák azt az ilyen esetekre. Kutatják az
Írásokat, de egyetlen Fiddlestein nevű emberre sem akadnak az igében. Sőt
egyáltalán semmit nem találnak a Bibliában, amit erre az esetre lehetne
alkalmazni. Tehát megvitatják egymás között. Elkezdik kutatni az Írásokban,
hogy mit is jelent a munka. A végén határozatra jutnak, hogy ez a Fiddlestein
dolgozott-e, amikor csomagot vitt a barátjának, vagy sem.
Úgy is mondhatjuk, hogy kialakult az egyes esetekre alkalmazható
törvény. Ebben gyökerezik a Talmud. Izraelnek az volt a feladata, hogy újra
érvénybe helyezze a Tórát. Ahhoz, hogy érvénybe lehessen helyezni, tudni kell,
hogy miről szól, és hogyan lehet ezt az egyes esetekre alkalmazni. Ahhoz
viszont, hogy igazság legyen az országban, következetesnek kell lenni, mivel a
következő héten ott van egy másik zsidó fiú, aki szintén értesül a másik
városban lévő barátjáról, hogy beteg. Rá ugyanúgy kell alkalmazni a törvényt,
mint Fiddlesteinre.
Ebben az időszakban jelennek meg az írástudók. Mindenkinek szüksége
lett ezután a Tóra tekercseire, példányokat kellett készíteni. Az írástudók azok,
akik nagy gondossággal lemásolták az Írásokat, hogy mindenki rendelkezzen
vele. Ekkor osztják a Bibliát három részre: az első a Tóra - Mózes 5 könyve -, a
második a Neviim - a próféták könyvei -, a harmadik rész a Ketuvim - az Írások.
A rabbinikus judaizmus nagyon szereti az akronimákat (betűszavakat). Ennek a
három résznek a kezdőbetűiből - TNH, - áll össze, ami a zsidó Biblia neve. Ez
lényegében ugyanaz, mint a keresztény Bibliák Ószövetsége, de más
sorrendben vannak a könyvek. Amikor a zsidók a Bibliájukról beszélnek, Tanachnak vagy Írásoknak nevezik. A legtöbb zsidó számára az Írások nem
tartalmazzák az Újszövetséget.
A perzsa uralom Izrael fölött i.e. 536-332-ig tart. Amint láthatjuk, egy
jó kétszáz éves időszak ez, amely Izrael számára békét hozott. A Perzsa
Birodalom toleráns volt mindaddig, amíg nem lázadoztak és nem tagadták meg
az adófizetést. Nagyon kevés írás keletkezett ezek alatt az évek alatt. A
zsidóság hűséges maradt vallásához.

Niciun comentariu:

Trimiteți un comentariu