Harcos
- Hős tag
- Hozzászólások: 2940
- Country:
- Last Login:Ma - 20:33:21
- Isten gyermeke
PARANCSRA PARANCS, SZABÁLYRA SZABÁLYA MISNA ÉS A TALMUD →
GALUT
Posted on 2015. március 25. szerda by izraelim
Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
GALUT[1]
A Templom elpusztítása következtében nagyon sok zsidó elhagyja Jeruzsálemet és Izraelt, és a birodalom különböző részeire kerül. Egy nagy csoport kelet felé, Babilonba veszi az útját, egy másik Görögország és Itália felé mozdul. Eközben Júdeában egyre inkább növekednek a rómaiak által kivetett adók, és egyre csökken a tolerancia a zsidókkal szemben.
A zsidóság a Római Birodalom lakosságának tíz százalékát képezte, ami hatalmas arány. Emiatt korábban a Római Birodalomban gazdasági és vallási kiváltságaik voltak. Megengedték nekik, hogy a saját vallásukat gyakorolják, és ne kelljen a római vallási rítusokat megtartaniuk.
A Templom elpusztulása után azonban ezek az előjogok kezdtek csökkenni. A Római Birodalom több területén kezdett felerősödni az antiszemitizmus. Az egyik ilyen hely volt az egyiptomi Alexandria. A diaszpórában élő zsidóság egyik legjelentősebb központja volt ez, és a világ egyik legnagyobb zsidó közössége, kb. egymillió zsidó élt ezen a területen.
117-ben lázadás tört ki Alexandriában, de ezt a rómaiak leverték, ami ismét fokozta a zsidókkal szembeni türelmetlenséget és intoleranciát. Egyre növekvő meggyőződés alakult ki a rómaiakban, hogy a zsidó népet nem lehet kontrollálni.
Az igazi változás 130-ban állt be. Ekkor Róma császára Hadrianus[2] lett. Mielőtt császárrá választották volna, ígéretet tett a zsidóságnak, hogy újraépíti a templomukat, ami természetesen nagy izgalomba hozta a zsidókat. Ám nem vették észre, hogy Hadrianus valójában hellenista uralkodó volt, és gyűlölte őket. Miután megválasztották, úgy döntött, hogy egy római templomot épít a Templom-hegyen.
Elképzelhetjük, hogy ez mit váltott ki. Annyira felingerelte a zsidóságot, hogy 132-ben kitört a Bar Kockba lázadás. Bar Kockba katonai vezető volt, zelóta. Ez volt a legsúlyosabb fenyegetés, amit a Római Birodalomnak valaha is el kellett szenvednie a zsidóktól. A korábbi felkeléssel szemben Bar Kockba nagyon hatékony vezető volt. Egyik római helyőrséget győzte le a másik után. Először merült fel a leigázás óta annak a komoly lehetősége, hogy Izrael önálló állam lehet. A lázadás komolyságát bizonyítja az is, hogy voltak olyan pénzérmék Izraelben, melyek Bar Kockba arcképét viselték.
Ekkor a zsidóság egy szörnyű hibát követett el. Mindeddig a nazarénusok is részt vettek a Róma elleni felkelésben, de ennek az időszaknak neves rabbija, Akiva kijelentette, hogy Bar Kockba a Messiás. A nazarénusok pedig azt mondták, hogy nincsen másik Messiás, csak a názáreti Jesua, és nem vállaltak tovább katonai szolgálatot a felkelésben. Ekkor Bar Kockba ellenük fordult és őket kezdte gyilkolni.
Amikor már kezdett a felkelés komoly fenyegetést jelenteni, a Római Birodalom légiókat irányított Júdeába, hogy le tudja verni ezt a támadást. Még Britannia területéről is hoztak be katonákat. 135-ben Bar Kockbát elfogták és megölték. Hétszáz-ötvenezer zsidót lemészároltak, Akiva rabbit is megölték, a zsidóknak nem engedték meg, hogy újra bemenjenek Jeruzsálembe. Pontosan úgy, ahogy Jesua előre megmondta, a zsidókat láncra verve vitték el a Birodalom különböző részeire. Rettenetes tragédia volt ez. Ezen a ponton mondhatjuk, hogy a zsidóság nemzeti léte széthullott.
Ekkor a Szanhedrin Javnéból a Galileai tó partján lévő Tiberiásba tette át a székhelyét, mert a rómaiak nem adtak engedélyt arra, hogy a Szanhedrin bárhol Júdeában összegyűljön. Tulajdonképpen a Bar Kockba lázadás leverése véget is vetett a javnei időszaknak. Nagyon sokan a vezető rabbik közül elhagyják Izrael földjét és Babilon környékére költöznek.
I.sz. 150 és 900 között marad Babilonban az Izraelből odakerült zsidóság. Babilónia városaiban a rabbik Tóra-akadémiákat hoztak létre. Ezeken az akadémiákon vitákat folytattak a Tóra alkalmazásáról és egyre több és több szóbeli Tóra-hagyományt hoztak létre.
[1] a diaszpórára használt héber kifejezés, eredeti jelentése: száműzetés
[2] 117-138 Hadriánus uralkodása.
GALUT
Posted on 2015. március 25. szerda by izraelim
Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
GALUT[1]
A Templom elpusztítása következtében nagyon sok zsidó elhagyja Jeruzsálemet és Izraelt, és a birodalom különböző részeire kerül. Egy nagy csoport kelet felé, Babilonba veszi az útját, egy másik Görögország és Itália felé mozdul. Eközben Júdeában egyre inkább növekednek a rómaiak által kivetett adók, és egyre csökken a tolerancia a zsidókkal szemben.
A zsidóság a Római Birodalom lakosságának tíz százalékát képezte, ami hatalmas arány. Emiatt korábban a Római Birodalomban gazdasági és vallási kiváltságaik voltak. Megengedték nekik, hogy a saját vallásukat gyakorolják, és ne kelljen a római vallási rítusokat megtartaniuk.
A Templom elpusztulása után azonban ezek az előjogok kezdtek csökkenni. A Római Birodalom több területén kezdett felerősödni az antiszemitizmus. Az egyik ilyen hely volt az egyiptomi Alexandria. A diaszpórában élő zsidóság egyik legjelentősebb központja volt ez, és a világ egyik legnagyobb zsidó közössége, kb. egymillió zsidó élt ezen a területen.
117-ben lázadás tört ki Alexandriában, de ezt a rómaiak leverték, ami ismét fokozta a zsidókkal szembeni türelmetlenséget és intoleranciát. Egyre növekvő meggyőződés alakult ki a rómaiakban, hogy a zsidó népet nem lehet kontrollálni.
Az igazi változás 130-ban állt be. Ekkor Róma császára Hadrianus[2] lett. Mielőtt császárrá választották volna, ígéretet tett a zsidóságnak, hogy újraépíti a templomukat, ami természetesen nagy izgalomba hozta a zsidókat. Ám nem vették észre, hogy Hadrianus valójában hellenista uralkodó volt, és gyűlölte őket. Miután megválasztották, úgy döntött, hogy egy római templomot épít a Templom-hegyen.
Elképzelhetjük, hogy ez mit váltott ki. Annyira felingerelte a zsidóságot, hogy 132-ben kitört a Bar Kockba lázadás. Bar Kockba katonai vezető volt, zelóta. Ez volt a legsúlyosabb fenyegetés, amit a Római Birodalomnak valaha is el kellett szenvednie a zsidóktól. A korábbi felkeléssel szemben Bar Kockba nagyon hatékony vezető volt. Egyik római helyőrséget győzte le a másik után. Először merült fel a leigázás óta annak a komoly lehetősége, hogy Izrael önálló állam lehet. A lázadás komolyságát bizonyítja az is, hogy voltak olyan pénzérmék Izraelben, melyek Bar Kockba arcképét viselték.
Ekkor a zsidóság egy szörnyű hibát követett el. Mindeddig a nazarénusok is részt vettek a Róma elleni felkelésben, de ennek az időszaknak neves rabbija, Akiva kijelentette, hogy Bar Kockba a Messiás. A nazarénusok pedig azt mondták, hogy nincsen másik Messiás, csak a názáreti Jesua, és nem vállaltak tovább katonai szolgálatot a felkelésben. Ekkor Bar Kockba ellenük fordult és őket kezdte gyilkolni.
Amikor már kezdett a felkelés komoly fenyegetést jelenteni, a Római Birodalom légiókat irányított Júdeába, hogy le tudja verni ezt a támadást. Még Britannia területéről is hoztak be katonákat. 135-ben Bar Kockbát elfogták és megölték. Hétszáz-ötvenezer zsidót lemészároltak, Akiva rabbit is megölték, a zsidóknak nem engedték meg, hogy újra bemenjenek Jeruzsálembe. Pontosan úgy, ahogy Jesua előre megmondta, a zsidókat láncra verve vitték el a Birodalom különböző részeire. Rettenetes tragédia volt ez. Ezen a ponton mondhatjuk, hogy a zsidóság nemzeti léte széthullott.
Ekkor a Szanhedrin Javnéból a Galileai tó partján lévő Tiberiásba tette át a székhelyét, mert a rómaiak nem adtak engedélyt arra, hogy a Szanhedrin bárhol Júdeában összegyűljön. Tulajdonképpen a Bar Kockba lázadás leverése véget is vetett a javnei időszaknak. Nagyon sokan a vezető rabbik közül elhagyják Izrael földjét és Babilon környékére költöznek.
I.sz. 150 és 900 között marad Babilonban az Izraelből odakerült zsidóság. Babilónia városaiban a rabbik Tóra-akadémiákat hoztak létre. Ezeken az akadémiákon vitákat folytattak a Tóra alkalmazásáról és egyre több és több szóbeli Tóra-hagyományt hoztak létre.
[1] a diaszpórára használt héber kifejezés, eredeti jelentése: száműzetés
[2] 117-138 Hadriánus uralkodása.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu