Harcos
- Hős tag
- Hozzászólások: 2933
- Country:
- Last Login:Ma - 20:05:34
- Isten gyermeke
A GÖRÖG VILÁG
I. e. 332-től azonban óriási változások álltak be. Ekkor kezd egyre
emelkedni Nagy Sándor hatalma. Észak-Görögország területéről indul el,
behatol Törökországba, Izraelen keresztül Egyiptomba, visszatér Izrael
területére, Irakba és Iránba is betör, elmegy egészen India határáig is, majd
ismét délnek fordul.
Birodalmának mérete jóval meghaladja a korábbiakét. Azonban nagyon
fiatalon, tragikus körülmények között meghal. A korábbi birodalmakkal
ellentétben Alexander úgy gondolta, hogy a görög kultúra a legmagasabb rendű
a világon és kötelességének tartotta ezt a kultúrát meghonosítani a leigázott
népek között. Ez a kultúra a hellenizmus.
Azért érdemes a hellenizmusról még szót ejteni, mert mind a mai napig
a szellemi élet legfontosabb meghatározója. Ám egy pillanatra álljunk még meg
Nagy Sándor életénél. Fiatalon meghal, és a birodalma felbomlik négy
utódállamra. Izrael története szempontjából kettőnek van jelentősége: Az egyik
az észak görög birodalom, a Szeleukidáké (Szíria), a másik a déli birodalom, a
Ptolemaidáké (Egyiptom). E kettő állandó harcban állt egymással.
Jellegét tekintve mindkét birodalom görög volt, de a vezetőik eltértek
egymástól. Dániel könyve utal e két csoport konfliktusára (11. fejezet). Hol
észak királya igázza le dél királyát, hol fordítva. Egészen i.e. 310-175-ig tart ez
az időszak. A viszály középpontjába ekkor ismét Izrael kerül.
Ismét látjuk ezeknek a birodalmaknak, majd a többieknek a
történelmében is, hogy Izrael kerül a konfliktusok középpontjába, nem mint
hatalom, hanem mint földrajzi hely, stratégiai fontosságú pont.
De térjünk vissza egy pillanatra a hellenizmusra! A hellenizmus egyedi
abban az értelemben, hogy kultúra és világnézet is egyben. Nemcsak eltér,
hanem ellentétben áll a héber világlátással. Amikor a hellenizmus Izraelben
bevezetésre kerül, óriási konfliktust okoz. Ez a konfliktus a mai napig tart
nemcsak Izraelben, hanem a világon mindenütt.
A hellenizmus politeista (többistenhitű), a héber kultúra monoteista
(egyistenhitű). A hellenizmusban az isten és az ember formáját tekintve
hasonló. A görögök istenei olyanok, mint a „szupermenek”, ugyanazokkal a
problémákkal küszködnek, mint az emberek, csak kicsit erősebbek. Ők is
állandóan harcolnak egymással.
A héber gondolkodásban - bár Isten a saját képére és hasonlatosságára
teremti az embert - mégis óriási a távolság Isten és az ember között. Az ember
szerepe mindig az, hogy engedelmeskedjen Istennek, és Isten egyáltalán nem
hasonlítható az emberhez.
A hellenizmusban az erkölcsök relatívak, a héber kultúrában
abszolútak, egyértelműek. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a
hellenizmusban bálványimádás folyik. Hogy milyen erkölcsi szabály érvényes,
az attól függ, hogy melyik istent követem. Ha az istenek is harcolnak
egymással, akkor eltérnek egymástól a mércéik; ha egyetlen Isten van, akkor a
mérce is egy. A hellenizmusban az elme, a gondolkodás áll a kultúra
középpontjában. A héber gondolkodásban a szellem. A hellenisztikus
gondolkodásban az igazságot a logika és az érvelés dönti el, a héberben pedig
az isteni kinyilatkoztatás. A hellenizmusban az elvont érvelések vonzzák az
embereket, a héber gondolkodásban a konkrétumok számítanak. Erre példa a
hellén kultúrában a matematika, az építészet, a filozófia fontossága.
A héber gondolkodásban az számít, hogy esett-e az eső; vagyis az élet
valós kérdései számítanak, hiszen egy mezőgazdasági társadalomról van szó.
Ha nem esik az eső, nincs mag; ha nem terem mag, nincs mit enni; ha nincs mit
enni, akkor nincs élet.
A kereszténység is gyakran egy elvont, hellenisztikus világba
rugaszkodik el, és elszakad az élet mindennapi realitásától. Olyan teológiai
kérdések merülnek fel, hogy: Mit jelent ez a bibliai vers? Hogyan lehet
értelmezni? Milyen szó áll az eredeti görög vagy héber fordításokban? Ehelyett
azt kéne tennünk, hogy imádkozunk esőért, gyógyulásokért. Egyetlen csoda
felér száz görög szó értelmezésével.
A matematika és az építészet önmagukban csodálatos dolgok, de ha a
gondolkodás középpontjává és az egész világ értelmezését meghatározó
tényezővé lesznek, akkor valami félresiklott.
A modern nyugati kereszténység gyakran használja a hangzatos
"ébredés" kifejezést akkor, amikor egy helyen nagyobb számban jutnak
emberek személyes hitre. De valójában mi az az ébredés? A héber, biblikus
kultúra és gondolkodás újra éledése egy kultúrában. E nélkül az emberiség
könnyel elcsúszik a görög-hellenisztikus gondolkodás irányába.
Hogyan is működött a hellenista gondolkodás befolyása ebben az
időben? Vegyünk egy átlagos izraelitát, aki mindent megtesz, hogy legjobb
tehetsége szerint Istent szolgálja. És akkor valakitől új gondolatokat kezd
hallani: „Hasonlíthatnál istenhez, miért kötöd magad ezekhez a furcsa
törvényekhez. Tulajdonképpen te magad vagy a magad istene, nyugodtan
létrehozhatod a saját szabályaidat is. Miért kutatod ezt a furcsa istent az
igazságért, mikor magad is meghatározhatod, hogy mi az igazság, mert te
magad is isten vagy. Miért kell részt venned ezekben a héber dolgokban, ide is
tartozhatnál.” Jól hangzik: nem kell senkinek elszámolnom semmivel, én
vagyok központjában annak, amit csinálok. Tetszik ez az új hang. Ez történt
Izraelben is, amikor beáramlott a hellenisztikus gondolkodás.
Vonzotta az
embereket ez a fajta élet.
A mai napig is óriási harc dúl e között a két világ között. Minél
messzebbre jutunk el a hellenisztikus kultúrában, annál üresebbé válik az ember
élete, egyre inkább változást keres, ekkor jön egy ébredés. Ez hozza a változást.
Azok, akik felismerik a különbséget a kettő között, nagyon nagy szeretettel
fordulnak a héber gondolkodás felé, de aztán megint fordul a világ, és megint
vonzóvá válik a hellenisztikus gondolkodás, és az emberek kezdenek megint
ehhez fordulni.
Ez a harc kb. i.e. 300 körül kezdődött. Azt mondja a Biblia, hogy
semmi sem új a nap alatt. Mindenki ismeri a New Age mozgalmat. Nagyon
egyszerű megérteni a New Age lényegét: keleti filozófiák nyugati arccal.
Tulajdonképpen a hinduizmus egy formája, de Sátán nagyon jól tudta, hogy a
hinduizmus őrültségeit a nyugati racionális ember nem fogadja el, tehát nyugati
kultúrával festette be az arcát. Az elmúlt harminc év során nagymértékben
előretört a nyugati világban a New Age, ami a hellenizmus egyik formája, a
másik oldalon azonban megtaláljuk a héber-bibliai gondolkodás térhódítását is.
Ez a két különböző világnézet harcol a hatalomért.
Érdekes és szomorú tény, hogy a New Age mozgalom vezetői zsidók.
Mindaddig, míg a zsidók nem foglalják el az őket megillető helyet Isten
országában, ők lesznek az összes legelképesztőbb és legőrültebb mozgalom
vezetői. Ez egy óriási tragédia.
A két utódbirodalom hatalmi harcában i.e. 200-ig a Ptolemaiosok voltak
fölényben. I.e. 200 körül azonban új uralkodója lett a Szeleukida
Birodalomnak, amely fölülkerekedett a Ptolemaioszi Birodalmon. Az új király
fia, Antiochus Epiphanes pedig elhatározta, hogy a Ptolemaioszokat egyszer és
mindenkorra megsemmisíti.
I.e. 180 körül dél felé, Egyiptom irányába mozdul és megsemmisíti a
Ptolemaioszi Birodalom központját. Valószínűleg lett volna akkora hatalma,
hogy a Birodalom egészét is megsemmisítse, azonban ekkorra már Róma
hatalma ugyancsak emelkedett, és önálló birodalommá kezdett válni.
Róma vezetője üzenetet küldött Antiochusnak: ha nem engedik őket
előre, hadat indítanak. Vajon miért volt a Római Birodalom is érdekelt abban,
hogy fenntartsa a hatalmi állását a Közel-Keleten? Világuralmi pozíciókról van
szó. Ha Róma ezt a két birodalmat megosztottságban tudja tartani, akkor
továbbra is övé a vezető hatalom.
Antiochus felmérte, hogy túl nagy feladat a számára, hogy egyszerre
Rómával és a Ptolemaioszi Birodalommal is megbirkózzon, így visszavonta a
seregeit. Minden erejével és hatalmával Izrael ellen fordult és a zsidó hit
tönkretételét tűzte hát ki céljául.
Antiochus teljes mértékben a hellenizmus híve. Úgy gondolja, hogy a
hellenizmus a világ legmagasabb szintű kultúrája. Ennek megfelelően Izrael
főpapját leváltja és olyan valakit állít a helyére, aki szintén hellenista módon
gondolkodik. Jeruzsálemet átnevezi Antiochiára. A Templom-hegyen egy
testedző helyet épít. Ebben a korban ezek a testépítő helyek nem olyanok
voltak, mint ma egy konditerem. Ezekben a csarnokokban szörnyű
erkölcstelenség folyt. És Antiochus ott építi ezt fel, ahol a Szentek Szentje áll.
Óriási sérelem ez a zsidók szemében. Az új uralkodó a Templom
fenntartására befolyt összeget különböző világi tevékenységek támogatására
fordítja. I. e.167-ben hatályon kívül helyezi a mózesi törvényeket, és azzal
szentségteleníti meg a Templomot, hogy egy Zeusz szobrot állít a Szentek
Szentjébe..Ha Antiochus folytatni tudta volna, akkor valószínűleg túlereje miatt
kiirtotta volna a zsidóság hitét. A zsidóság azonban fellázad, amikor a Tórát
törvényen kívül helyezik és a népet bálványimádásra kényszerítik. Hiszen Isten
szövetsége Izraellel abban állt, hogy a Törvényt meg kell tartani.
Érdekes módon a zsidóság minden ellensége éppen arra törekszik, hogy
megakadályozza Izraelt abban, hogy a Tóra szerint éljen. És mindig ez a pont
az, ahol a zsidóság meghúzza a vonalat: eddig és nem tovább.
I. e. 332-től azonban óriási változások álltak be. Ekkor kezd egyre
emelkedni Nagy Sándor hatalma. Észak-Görögország területéről indul el,
behatol Törökországba, Izraelen keresztül Egyiptomba, visszatér Izrael
területére, Irakba és Iránba is betör, elmegy egészen India határáig is, majd
ismét délnek fordul.
Birodalmának mérete jóval meghaladja a korábbiakét. Azonban nagyon
fiatalon, tragikus körülmények között meghal. A korábbi birodalmakkal
ellentétben Alexander úgy gondolta, hogy a görög kultúra a legmagasabb rendű
a világon és kötelességének tartotta ezt a kultúrát meghonosítani a leigázott
népek között. Ez a kultúra a hellenizmus.
Azért érdemes a hellenizmusról még szót ejteni, mert mind a mai napig
a szellemi élet legfontosabb meghatározója. Ám egy pillanatra álljunk még meg
Nagy Sándor életénél. Fiatalon meghal, és a birodalma felbomlik négy
utódállamra. Izrael története szempontjából kettőnek van jelentősége: Az egyik
az észak görög birodalom, a Szeleukidáké (Szíria), a másik a déli birodalom, a
Ptolemaidáké (Egyiptom). E kettő állandó harcban állt egymással.
Jellegét tekintve mindkét birodalom görög volt, de a vezetőik eltértek
egymástól. Dániel könyve utal e két csoport konfliktusára (11. fejezet). Hol
észak királya igázza le dél királyát, hol fordítva. Egészen i.e. 310-175-ig tart ez
az időszak. A viszály középpontjába ekkor ismét Izrael kerül.
Ismét látjuk ezeknek a birodalmaknak, majd a többieknek a
történelmében is, hogy Izrael kerül a konfliktusok középpontjába, nem mint
hatalom, hanem mint földrajzi hely, stratégiai fontosságú pont.
De térjünk vissza egy pillanatra a hellenizmusra! A hellenizmus egyedi
abban az értelemben, hogy kultúra és világnézet is egyben. Nemcsak eltér,
hanem ellentétben áll a héber világlátással. Amikor a hellenizmus Izraelben
bevezetésre kerül, óriási konfliktust okoz. Ez a konfliktus a mai napig tart
nemcsak Izraelben, hanem a világon mindenütt.
A hellenizmus politeista (többistenhitű), a héber kultúra monoteista
(egyistenhitű). A hellenizmusban az isten és az ember formáját tekintve
hasonló. A görögök istenei olyanok, mint a „szupermenek”, ugyanazokkal a
problémákkal küszködnek, mint az emberek, csak kicsit erősebbek. Ők is
állandóan harcolnak egymással.
A héber gondolkodásban - bár Isten a saját képére és hasonlatosságára
teremti az embert - mégis óriási a távolság Isten és az ember között. Az ember
szerepe mindig az, hogy engedelmeskedjen Istennek, és Isten egyáltalán nem
hasonlítható az emberhez.
A hellenizmusban az erkölcsök relatívak, a héber kultúrában
abszolútak, egyértelműek. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a
hellenizmusban bálványimádás folyik. Hogy milyen erkölcsi szabály érvényes,
az attól függ, hogy melyik istent követem. Ha az istenek is harcolnak
egymással, akkor eltérnek egymástól a mércéik; ha egyetlen Isten van, akkor a
mérce is egy. A hellenizmusban az elme, a gondolkodás áll a kultúra
középpontjában. A héber gondolkodásban a szellem. A hellenisztikus
gondolkodásban az igazságot a logika és az érvelés dönti el, a héberben pedig
az isteni kinyilatkoztatás. A hellenizmusban az elvont érvelések vonzzák az
embereket, a héber gondolkodásban a konkrétumok számítanak. Erre példa a
hellén kultúrában a matematika, az építészet, a filozófia fontossága.
A héber gondolkodásban az számít, hogy esett-e az eső; vagyis az élet
valós kérdései számítanak, hiszen egy mezőgazdasági társadalomról van szó.
Ha nem esik az eső, nincs mag; ha nem terem mag, nincs mit enni; ha nincs mit
enni, akkor nincs élet.
A kereszténység is gyakran egy elvont, hellenisztikus világba
rugaszkodik el, és elszakad az élet mindennapi realitásától. Olyan teológiai
kérdések merülnek fel, hogy: Mit jelent ez a bibliai vers? Hogyan lehet
értelmezni? Milyen szó áll az eredeti görög vagy héber fordításokban? Ehelyett
azt kéne tennünk, hogy imádkozunk esőért, gyógyulásokért. Egyetlen csoda
felér száz görög szó értelmezésével.
A matematika és az építészet önmagukban csodálatos dolgok, de ha a
gondolkodás középpontjává és az egész világ értelmezését meghatározó
tényezővé lesznek, akkor valami félresiklott.
A modern nyugati kereszténység gyakran használja a hangzatos
"ébredés" kifejezést akkor, amikor egy helyen nagyobb számban jutnak
emberek személyes hitre. De valójában mi az az ébredés? A héber, biblikus
kultúra és gondolkodás újra éledése egy kultúrában. E nélkül az emberiség
könnyel elcsúszik a görög-hellenisztikus gondolkodás irányába.
Hogyan is működött a hellenista gondolkodás befolyása ebben az
időben? Vegyünk egy átlagos izraelitát, aki mindent megtesz, hogy legjobb
tehetsége szerint Istent szolgálja. És akkor valakitől új gondolatokat kezd
hallani: „Hasonlíthatnál istenhez, miért kötöd magad ezekhez a furcsa
törvényekhez. Tulajdonképpen te magad vagy a magad istene, nyugodtan
létrehozhatod a saját szabályaidat is. Miért kutatod ezt a furcsa istent az
igazságért, mikor magad is meghatározhatod, hogy mi az igazság, mert te
magad is isten vagy. Miért kell részt venned ezekben a héber dolgokban, ide is
tartozhatnál.” Jól hangzik: nem kell senkinek elszámolnom semmivel, én
vagyok központjában annak, amit csinálok. Tetszik ez az új hang. Ez történt
Izraelben is, amikor beáramlott a hellenisztikus gondolkodás.
Vonzotta az
embereket ez a fajta élet.
A mai napig is óriási harc dúl e között a két világ között. Minél
messzebbre jutunk el a hellenisztikus kultúrában, annál üresebbé válik az ember
élete, egyre inkább változást keres, ekkor jön egy ébredés. Ez hozza a változást.
Azok, akik felismerik a különbséget a kettő között, nagyon nagy szeretettel
fordulnak a héber gondolkodás felé, de aztán megint fordul a világ, és megint
vonzóvá válik a hellenisztikus gondolkodás, és az emberek kezdenek megint
ehhez fordulni.
Ez a harc kb. i.e. 300 körül kezdődött. Azt mondja a Biblia, hogy
semmi sem új a nap alatt. Mindenki ismeri a New Age mozgalmat. Nagyon
egyszerű megérteni a New Age lényegét: keleti filozófiák nyugati arccal.
Tulajdonképpen a hinduizmus egy formája, de Sátán nagyon jól tudta, hogy a
hinduizmus őrültségeit a nyugati racionális ember nem fogadja el, tehát nyugati
kultúrával festette be az arcát. Az elmúlt harminc év során nagymértékben
előretört a nyugati világban a New Age, ami a hellenizmus egyik formája, a
másik oldalon azonban megtaláljuk a héber-bibliai gondolkodás térhódítását is.
Ez a két különböző világnézet harcol a hatalomért.
Érdekes és szomorú tény, hogy a New Age mozgalom vezetői zsidók.
Mindaddig, míg a zsidók nem foglalják el az őket megillető helyet Isten
országában, ők lesznek az összes legelképesztőbb és legőrültebb mozgalom
vezetői. Ez egy óriási tragédia.
A két utódbirodalom hatalmi harcában i.e. 200-ig a Ptolemaiosok voltak
fölényben. I.e. 200 körül azonban új uralkodója lett a Szeleukida
Birodalomnak, amely fölülkerekedett a Ptolemaioszi Birodalmon. Az új király
fia, Antiochus Epiphanes pedig elhatározta, hogy a Ptolemaioszokat egyszer és
mindenkorra megsemmisíti.
I.e. 180 körül dél felé, Egyiptom irányába mozdul és megsemmisíti a
Ptolemaioszi Birodalom központját. Valószínűleg lett volna akkora hatalma,
hogy a Birodalom egészét is megsemmisítse, azonban ekkorra már Róma
hatalma ugyancsak emelkedett, és önálló birodalommá kezdett válni.
Róma vezetője üzenetet küldött Antiochusnak: ha nem engedik őket
előre, hadat indítanak. Vajon miért volt a Római Birodalom is érdekelt abban,
hogy fenntartsa a hatalmi állását a Közel-Keleten? Világuralmi pozíciókról van
szó. Ha Róma ezt a két birodalmat megosztottságban tudja tartani, akkor
továbbra is övé a vezető hatalom.
Antiochus felmérte, hogy túl nagy feladat a számára, hogy egyszerre
Rómával és a Ptolemaioszi Birodalommal is megbirkózzon, így visszavonta a
seregeit. Minden erejével és hatalmával Izrael ellen fordult és a zsidó hit
tönkretételét tűzte hát ki céljául.
Antiochus teljes mértékben a hellenizmus híve. Úgy gondolja, hogy a
hellenizmus a világ legmagasabb szintű kultúrája. Ennek megfelelően Izrael
főpapját leváltja és olyan valakit állít a helyére, aki szintén hellenista módon
gondolkodik. Jeruzsálemet átnevezi Antiochiára. A Templom-hegyen egy
testedző helyet épít. Ebben a korban ezek a testépítő helyek nem olyanok
voltak, mint ma egy konditerem. Ezekben a csarnokokban szörnyű
erkölcstelenség folyt. És Antiochus ott építi ezt fel, ahol a Szentek Szentje áll.
Óriási sérelem ez a zsidók szemében. Az új uralkodó a Templom
fenntartására befolyt összeget különböző világi tevékenységek támogatására
fordítja. I. e.167-ben hatályon kívül helyezi a mózesi törvényeket, és azzal
szentségteleníti meg a Templomot, hogy egy Zeusz szobrot állít a Szentek
Szentjébe..Ha Antiochus folytatni tudta volna, akkor valószínűleg túlereje miatt
kiirtotta volna a zsidóság hitét. A zsidóság azonban fellázad, amikor a Tórát
törvényen kívül helyezik és a népet bálványimádásra kényszerítik. Hiszen Isten
szövetsége Izraellel abban állt, hogy a Törvényt meg kell tartani.
Érdekes módon a zsidóság minden ellensége éppen arra törekszik, hogy
megakadályozza Izraelt abban, hogy a Tóra szerint éljen. És mindig ez a pont
az, ahol a zsidóság meghúzza a vonalat: eddig és nem tovább.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu