Harcos
- Hős tag
- Hozzászólások: 2931
- Country:
- Last Login:Ma - 19:15:47
- Isten gyermeke
BABILON FOLYÓVIZEINÉL
I.e. 722-586-ig egyedül Júda királysága áll fenn. Az északi törzsek
Asszíria területén szétszóródtak, de voltak olyan törzsek is, amelyek dél felé
mozdultak és Júda törzseivel keveredtek össze. Ebben az időben Júda ereje is
hanyatlóban van. I.e. 600 körül emelkedik fel a Babiloni Birodalom. A 600-as
évek végére Júda a Babiloni Királyság alávetettjévé válik. Szíriával ellentétben
Babilon csak azt követelte meg Júdától, hogy adót fizessen. Júda azonban
folytonosan lázad a babiloni fennhatóság ellen, ezért Babilon háromszor is
megszállja Júda földjét és minden alkalommal fogságba hurcolja Júda
lakosságának egy részét. Az első ilyen i.e. 606-ban történik. Ekkor viszik el
Dánielt és Izrael nemesi vezetőit.
A második invázió ideje i.e. 597. Most az ottmaradt gazdag réteget és a
királyt hurcolják el. Erről szól Jeremiás könyvének 29. fejezete, amelyben arról
beszél Jeremiás, hogy el kell menni Jeruzsálemből, és a nemzet a fogságban fog
virágzani. De Júda továbbra is lázad Babilon ellen. I.e. 586-ban egy újabb
babiloni betörés során lerombolják a Templomot. Ez az első templomi korszak
vége Izraelben.
Ezzel kezdődik meg az az időszak, amit diaszpóra néven ismerünk. Itt
jelenik meg először az a probléma, hogy milyen legyen a zsidóság életformája
akkor, amikor szétszóródik a népek közé. Ez a száműzetés rendkívül nagy
jelentőségű, mert jobban megváltoztatta a zsidóság arculatát, mint bármi más a
történelem során.
Vizsgáljuk meg először is a magát a száműzetést. Isten újra és újra
figyelmezteti Izraelt, hogy ha nem engedelmeskedik szavának, akkor
száműzetés vár rá. Izrael földje az egyetlen hely, ahonnan Izrael befolyást
gyakorolhat a világra, és ha nem engedelmeskedik, nem maradhat ezen a
földön. Az Ábrahámnak adott szövetség szerint azért adja Isten a földet
Izraelnek, hogy mintakép, áldás legyen a világ többi népe számára.
Azonban, ha ez a példa nem jó, Izrael nem maradhat Istenígéretének
földjén. Azért szórja szét őket a népek közé, hogy megtapasztalják, milyen az,
amikor nincsen nemzeti otthonuk. Amikor azonban megtérnek, újra visszaviszi
őket a földre. Ez az állandóan visszatérő motívuma a történelemnek:
engedetlenség - szétszóratás, megtérés - visszatérés.
Az engedelmesség áldást hoz. A zsidó történelem tragédiája az, hogy
amikor Isten száműzte a zsidókat más nemzetek közé, azok üldözni kezdték
őket, ahelyett, hogy megvédték volna az odakerült zsidókat. Különösen
vonatkozik ez azokra a népekre, akik megismerték a Krisztust, hiszen az Írások
azt tanítják, hogy a nemzsidó származású hívőknek Izraelt jó értelemben, az
egy igaz Isten ismeretével, és életük példájával kell féltékenységre
gerjeszteniük. A száműzetés ugyan Isten büntetése, de a tönkretétel, a pusztítás
ördögi. Újabb példája ez annak, hogy a Gonosz, a pogány nemzeteken keresztül
túllőtt a célon, mert a népek a maguk kezébe vették a bűntető szerepét. Ám a
próféta azt mondja, hogy Isten megítéli a nemzeteket is.
A Bibliából láthatjuk azt, hogy Isten az igazakat használja arra, hogy
megáldja a nem igazakat, a bűnösöket. Isten mindig egy maradékot keres, akik
az igazság szerint élnek, hogy rajtuk keresztül áldást hozhasson a többség
számára.
Erre példa Lót története. Isten beszélget Ábrahámmal és tudtára adja,
hogy el fogja pusztítani Szodomát és Gomorát, ahol Lót, Ábrahám rokona él.
Ábrahám alkudozni kezd Istennel: ha ötven igaz van Szodomában, akkor elpusztítaná-e a gonoszokkal együtt őket is? Isten válasza, hogy nem. Ábrahám
tovább alkudozik, és egészen tízig leszorítja az alkut. Szodoma és Gomora nem
pusztul el, ha csak tíz igaz is van benne. De csak öt volt. Ha él közöttük egy
szent mag, egy maradék, akkor megmenekültek volna.
Mi történt Izraellel a száműzetés során? Isten azt mondja, ha van egy
igaz maradék, nem gyakorol ítéletet. Ki ma Izrael igaz maradéka? A
messiáshívő zsidók. Ha nincsenek messiási zsidók, a zsidóság száműzetésben
fog maradni. Érdekes egybeesés, hogy 1947-48-ban kezdődött el a messiáshívő
mozgalom, amikor a zsidók kezdtek visszatérni, és az országuk megalakult.
Napjainkban a Kneszet azt tervezi, hogy törvényen kívül helyezi a messiáshívő
zsidókat. Ha a hitetlen Izrael kiveti magából a hívő maradékot, ők is
száműzetésbe kerülnek...
Ugyanez az alapelv érvényesül az első évszázadban is. Nem azért
száműzte Isten Izrael népét az első században, mert nem fogadta el Jesuát
Messiásnak, hanem mert a messiási közösségeket kivetette magából. A Biblia
próféciái megjövendölték, hogy a zsidó nép el fogja utasítani Messiását. De
arról nem volt szó a próféciában, hogy a messiási közösségeket is ki fogja vetni
magából, és ez a különbség fontos. Azért hangsúlyozom ezt annyira, hogy
világossá tegyem: a messiási zsidóság szerepe nemcsak annyi, hogy zsidókat
nyerjen meg Krisztus ügyének. A messiási zsidóság szerepe igazán az, hogy a
zsidóknak egy igaz maradékát hozza létre, hogy áldás lehessen a meg nem tért
Izrael számára, mivel Isten az igazakon keresztül tudja megáldani azokat, akik
nem élnek az igazságban.
Mi történik Izraellel, mikor száműzetésbe kerül Babilonba? Különösen
három nagyon fontos változást figyelhetünk meg. Az első, hogy Izrael nép lesz
a népek között. I.e. 586-tól a mai napig más nemzetek között szétszórva él a
zsidóság nagy része. Ez radikális változást hoz a zsidóság hitében: míg
Izraelben élnek, nemzetként élnek, de abban a pillanatban, hogy kikerülnek
Izrael földjéről, meg kell változtatniuk önmagukat. Kisebb hangsúlyt kapnak a
nemzettel kapcsolatos kérdések és nagyobbat a vallási élettel kapcsolatosak.
Furcsa helyzet, ha valaki a saját országának a törvényei szerint él egy
idegen országban. A babiloniak minden nap dolgoznak, és egyszer csak azt
látják, hogy a zsidók a hét egy napján nem dolgoznak, hiszen nekik akkor
sabbat van, amikor nem végeznek munkát. Ez az első nagy kérdés, ami kiváltja
az antiszemitizmust. A zsidók mások. Sőt, ez is az elhívásuk, hogy
különbözőek legyenek a többi nemzettől. Amikor a nemzetek között élnek,
akkor is máshogy viselkednek és cselekszenek, az emberek pedig általában nem
szeretik azokat, akik különcködnek. Ennek az eredménye az üldözés.
Nabukodonozor udvarában, Sidrák, Misák és Abednégo esetében is ezt
látjuk. Nabukodonozor megépít egy óriási szobrot, és azt mondja, hogy
mindenkinek le kell borulnia előtte. A zsidók törvénye tiltja, hogy leboruljanak
szobrok előtt. Eszter könyvében is szerepel hasonló eset. Van egy kis vallási
szabályokat megtartó réteg, amely nem úgy cselekszik, ahogy a perzsák
elvárják, így az egész népcsoport veszélybe kerül. A zsidóságot a száműzetés
ideje alatt végigkíséri az antiszemitizmus.
Bizonyos szempontból az antiszemitizmus egyesítő erőként hat a
zsidóságra, különösen a nyugati nemzetekben élőkre. Abban a pillanatban,
hogy egy szó is elhangzik, ami antiszemita, rögtön csatlakoznak a hitetlen
zsidók a vallásos zsidókhoz, mindenki felháborodik. Ez már részévé vált a
zsidó életnek.
Tehát az első változás, hogy nemzetként élnek egy idegen nemzetben, a
második, hogy a törvényeket úgy kell igazítani, hogy egy idegen nemzetben
élve is be lehessen tartani azokat.
A harmadik jellemző változás a zsinagógai élet kialakulása. Az ősi
Izraelben nem voltak zsinagógák, csak a Templom létezett. Isten világos
utasítást adott arra, hogy csak a Templomban lehet áldozatokat bemutatni. Most
azonban már nem volt Templom, a nép szétszóródott. Hogyan lehet így Istent
tisztelni? Kis csoportok alakultak és tanulmányozták a Tórát, tanító házakat
hoztak létre, később ezek lettek a zsinagógák.
Ettől kezdve mind a mai napig a zsinagóga válik a zsidó vallási élet
központjává, még akkor is, amikor a második Templom megépül. Ezt még
Jesua életében is láthatjuk, hiszen Jesua minden sabbatkor egy zsinagógában
volt, mert az emberek ott voltak. Az i.e. 586-536-ig tartó időszak
megváltoztatja az egész zsidó történelmet.
I.e. 722-586-ig egyedül Júda királysága áll fenn. Az északi törzsek
Asszíria területén szétszóródtak, de voltak olyan törzsek is, amelyek dél felé
mozdultak és Júda törzseivel keveredtek össze. Ebben az időben Júda ereje is
hanyatlóban van. I.e. 600 körül emelkedik fel a Babiloni Birodalom. A 600-as
évek végére Júda a Babiloni Királyság alávetettjévé válik. Szíriával ellentétben
Babilon csak azt követelte meg Júdától, hogy adót fizessen. Júda azonban
folytonosan lázad a babiloni fennhatóság ellen, ezért Babilon háromszor is
megszállja Júda földjét és minden alkalommal fogságba hurcolja Júda
lakosságának egy részét. Az első ilyen i.e. 606-ban történik. Ekkor viszik el
Dánielt és Izrael nemesi vezetőit.
A második invázió ideje i.e. 597. Most az ottmaradt gazdag réteget és a
királyt hurcolják el. Erről szól Jeremiás könyvének 29. fejezete, amelyben arról
beszél Jeremiás, hogy el kell menni Jeruzsálemből, és a nemzet a fogságban fog
virágzani. De Júda továbbra is lázad Babilon ellen. I.e. 586-ban egy újabb
babiloni betörés során lerombolják a Templomot. Ez az első templomi korszak
vége Izraelben.
Ezzel kezdődik meg az az időszak, amit diaszpóra néven ismerünk. Itt
jelenik meg először az a probléma, hogy milyen legyen a zsidóság életformája
akkor, amikor szétszóródik a népek közé. Ez a száműzetés rendkívül nagy
jelentőségű, mert jobban megváltoztatta a zsidóság arculatát, mint bármi más a
történelem során.
Vizsgáljuk meg először is a magát a száműzetést. Isten újra és újra
figyelmezteti Izraelt, hogy ha nem engedelmeskedik szavának, akkor
száműzetés vár rá. Izrael földje az egyetlen hely, ahonnan Izrael befolyást
gyakorolhat a világra, és ha nem engedelmeskedik, nem maradhat ezen a
földön. Az Ábrahámnak adott szövetség szerint azért adja Isten a földet
Izraelnek, hogy mintakép, áldás legyen a világ többi népe számára.
Azonban, ha ez a példa nem jó, Izrael nem maradhat Istenígéretének
földjén. Azért szórja szét őket a népek közé, hogy megtapasztalják, milyen az,
amikor nincsen nemzeti otthonuk. Amikor azonban megtérnek, újra visszaviszi
őket a földre. Ez az állandóan visszatérő motívuma a történelemnek:
engedetlenség - szétszóratás, megtérés - visszatérés.
Az engedelmesség áldást hoz. A zsidó történelem tragédiája az, hogy
amikor Isten száműzte a zsidókat más nemzetek közé, azok üldözni kezdték
őket, ahelyett, hogy megvédték volna az odakerült zsidókat. Különösen
vonatkozik ez azokra a népekre, akik megismerték a Krisztust, hiszen az Írások
azt tanítják, hogy a nemzsidó származású hívőknek Izraelt jó értelemben, az
egy igaz Isten ismeretével, és életük példájával kell féltékenységre
gerjeszteniük. A száműzetés ugyan Isten büntetése, de a tönkretétel, a pusztítás
ördögi. Újabb példája ez annak, hogy a Gonosz, a pogány nemzeteken keresztül
túllőtt a célon, mert a népek a maguk kezébe vették a bűntető szerepét. Ám a
próféta azt mondja, hogy Isten megítéli a nemzeteket is.
A Bibliából láthatjuk azt, hogy Isten az igazakat használja arra, hogy
megáldja a nem igazakat, a bűnösöket. Isten mindig egy maradékot keres, akik
az igazság szerint élnek, hogy rajtuk keresztül áldást hozhasson a többség
számára.
Erre példa Lót története. Isten beszélget Ábrahámmal és tudtára adja,
hogy el fogja pusztítani Szodomát és Gomorát, ahol Lót, Ábrahám rokona él.
Ábrahám alkudozni kezd Istennel: ha ötven igaz van Szodomában, akkor elpusztítaná-e a gonoszokkal együtt őket is? Isten válasza, hogy nem. Ábrahám
tovább alkudozik, és egészen tízig leszorítja az alkut. Szodoma és Gomora nem
pusztul el, ha csak tíz igaz is van benne. De csak öt volt. Ha él közöttük egy
szent mag, egy maradék, akkor megmenekültek volna.
Mi történt Izraellel a száműzetés során? Isten azt mondja, ha van egy
igaz maradék, nem gyakorol ítéletet. Ki ma Izrael igaz maradéka? A
messiáshívő zsidók. Ha nincsenek messiási zsidók, a zsidóság száműzetésben
fog maradni. Érdekes egybeesés, hogy 1947-48-ban kezdődött el a messiáshívő
mozgalom, amikor a zsidók kezdtek visszatérni, és az országuk megalakult.
Napjainkban a Kneszet azt tervezi, hogy törvényen kívül helyezi a messiáshívő
zsidókat. Ha a hitetlen Izrael kiveti magából a hívő maradékot, ők is
száműzetésbe kerülnek...
Ugyanez az alapelv érvényesül az első évszázadban is. Nem azért
száműzte Isten Izrael népét az első században, mert nem fogadta el Jesuát
Messiásnak, hanem mert a messiási közösségeket kivetette magából. A Biblia
próféciái megjövendölték, hogy a zsidó nép el fogja utasítani Messiását. De
arról nem volt szó a próféciában, hogy a messiási közösségeket is ki fogja vetni
magából, és ez a különbség fontos. Azért hangsúlyozom ezt annyira, hogy
világossá tegyem: a messiási zsidóság szerepe nemcsak annyi, hogy zsidókat
nyerjen meg Krisztus ügyének. A messiási zsidóság szerepe igazán az, hogy a
zsidóknak egy igaz maradékát hozza létre, hogy áldás lehessen a meg nem tért
Izrael számára, mivel Isten az igazakon keresztül tudja megáldani azokat, akik
nem élnek az igazságban.
Mi történik Izraellel, mikor száműzetésbe kerül Babilonba? Különösen
három nagyon fontos változást figyelhetünk meg. Az első, hogy Izrael nép lesz
a népek között. I.e. 586-tól a mai napig más nemzetek között szétszórva él a
zsidóság nagy része. Ez radikális változást hoz a zsidóság hitében: míg
Izraelben élnek, nemzetként élnek, de abban a pillanatban, hogy kikerülnek
Izrael földjéről, meg kell változtatniuk önmagukat. Kisebb hangsúlyt kapnak a
nemzettel kapcsolatos kérdések és nagyobbat a vallási élettel kapcsolatosak.
Furcsa helyzet, ha valaki a saját országának a törvényei szerint él egy
idegen országban. A babiloniak minden nap dolgoznak, és egyszer csak azt
látják, hogy a zsidók a hét egy napján nem dolgoznak, hiszen nekik akkor
sabbat van, amikor nem végeznek munkát. Ez az első nagy kérdés, ami kiváltja
az antiszemitizmust. A zsidók mások. Sőt, ez is az elhívásuk, hogy
különbözőek legyenek a többi nemzettől. Amikor a nemzetek között élnek,
akkor is máshogy viselkednek és cselekszenek, az emberek pedig általában nem
szeretik azokat, akik különcködnek. Ennek az eredménye az üldözés.
Nabukodonozor udvarában, Sidrák, Misák és Abednégo esetében is ezt
látjuk. Nabukodonozor megépít egy óriási szobrot, és azt mondja, hogy
mindenkinek le kell borulnia előtte. A zsidók törvénye tiltja, hogy leboruljanak
szobrok előtt. Eszter könyvében is szerepel hasonló eset. Van egy kis vallási
szabályokat megtartó réteg, amely nem úgy cselekszik, ahogy a perzsák
elvárják, így az egész népcsoport veszélybe kerül. A zsidóságot a száműzetés
ideje alatt végigkíséri az antiszemitizmus.
Bizonyos szempontból az antiszemitizmus egyesítő erőként hat a
zsidóságra, különösen a nyugati nemzetekben élőkre. Abban a pillanatban,
hogy egy szó is elhangzik, ami antiszemita, rögtön csatlakoznak a hitetlen
zsidók a vallásos zsidókhoz, mindenki felháborodik. Ez már részévé vált a
zsidó életnek.
Tehát az első változás, hogy nemzetként élnek egy idegen nemzetben, a
második, hogy a törvényeket úgy kell igazítani, hogy egy idegen nemzetben
élve is be lehessen tartani azokat.
A harmadik jellemző változás a zsinagógai élet kialakulása. Az ősi
Izraelben nem voltak zsinagógák, csak a Templom létezett. Isten világos
utasítást adott arra, hogy csak a Templomban lehet áldozatokat bemutatni. Most
azonban már nem volt Templom, a nép szétszóródott. Hogyan lehet így Istent
tisztelni? Kis csoportok alakultak és tanulmányozták a Tórát, tanító házakat
hoztak létre, később ezek lettek a zsinagógák.
Ettől kezdve mind a mai napig a zsinagóga válik a zsidó vallási élet
központjává, még akkor is, amikor a második Templom megépül. Ezt még
Jesua életében is láthatjuk, hiszen Jesua minden sabbatkor egy zsinagógában
volt, mert az emberek ott voltak. Az i.e. 586-536-ig tartó időszak
megváltoztatja az egész zsidó történelmet.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu