BÍRÁK, KIRÁLYOK, HÁBORÚK
Izrael földjét törzsek szerint osztották fel és egészen Saul királyig,
nagyjából az i.e. XI. századig Izrael törzsi szövetségben élt, a törzseket irányító
vezetőkkel. Időnként, ha ellenség fenyegette Izraelt, Isten kiemelt egy személyt
valamelyik törzsből, a többi törzs pedig felsorakozott mögé, hogy megvédje
Izrael határait. Ez volt a bírák ideje. Például Sámson, Gedeon és a többiek.
Állandóan védekezniük kellett az ellenséggel szemben. Izrael Saul
uralkodásától kezdve lett királyság. Ez az időszak i.e.1350-586-ig tart.
A legjelentősebb a második király, Dávid. Annyira Isten szerint való
király, hogy még a Messiás is ennek a királynak a képét hordozza magán.
Amikor a próféták a Messiásról beszélnek, gyakran Dávid királyra utalnak,
hozzá hasonlítják. Az ő uralkodása alatt Izrael határai nagymértékben
kiterjednek, délen egészen Egyiptom határáig ér el, északon a mai Irakig. Ezek
azok a határok, amiket Isten Mózesnek és Józsuénak megígért.
Ezalatt az időszak alatt Izrael olyan földdé lesz, amilyennek Isten a
kezdetektől fogva akarta. Más nemzetektől küldöttek jönnek, hogy az ország
dicsőségét lássák. Ez Izrael történetének virágkora, és úgy tűnik, Isten
szándékai beteljesülnek. Azonban Dávid fia, Salamon uralkodása alatt elindul a
hanyatlás. Ő is sokat tesz az országért. Megépíti az első templomot, melyet
Salamon Templomaként ismer az egész világ, nagy hadiflottát épít Izrael
számára.
Ám elkezd bálványokat tisztelni, ezért Isten megítéli őt és utódait. A
fia, Jeroboám uralkodása alatt polgárháború tör ki, és az ország kétfelé szakad.
Innentől kezdve, i.e. 930-586-ig két királyságról beszélünk: az északi
Izrael, a déli pedig Júda. Az északi királyság legjelentősebb törzse Efraim, ezért
időnként a Biblia Izrael királyságára úgy utal, mint Efraimra.
Az északi királyság 10 törzsből áll. Júda pedig kettőből, Júda és
Benjámin törzséből. A két királyság háborúzik egymással, és a Biblia szerint
Izraelnek minden királya ettől fogva gonosz, Júda királyai között pedig van
gonosz és istenfélő is. Mivel nagy a széthúzás Izraelben, kiszolgáltatottá válik
az ellenség számára. Az első ellenség, amely északról támad, Arám vagy más
néven Szíria.
Az i.e. 750-es évek táján egy új birodalom kezd felemelkedni: az Asszír
Birodalom.
„És lőn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának
napjaiban, eljöve Reczin, Szíriának királya, és Remaljának fia, Pékah,
Izraelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem
veheté meg azt. És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Szíria
Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, amint
megindulnak az erdő fái a szél miatt. És mondá az Úr Ézsaiásnak:
Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felső tó
csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útján; És mondd néki:
Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két
füstölgő üszögdarab miatt, Reczinnek és Szíriának, és Remalja fiának
felgerjedt haragja miatt! Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened
Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: Menjünk el Júda ellen, s
reszkettessük meg, és kapcsoljuk magukhoz, és tegyük királlyá benne
Tábeál fiát. Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez! Mert
Szíria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendő, s megromol Efraim és nép nem lészen. Efraim feje pedig
Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg
nem maradtok!” (Ésa 7,1-9)
Mindez kb. i.e. 735-ben történt. Arám népe Izraellel szövetséget kötött
azzal a céllal, hogy megtámadják Júdát és megszerezzék a trónt. Júda királya
ekkor Akház, és érthető módon aggódik, hogy ez a szövetség erősebb, mint ő,
és le fogják győzni. Ezért megy el Ézsaiás a királyhoz, hogy megprófétálja:
nem ez történik, hanem Arám és Izrael fognak vereséget szenvedni.
„És lesz ama napon: süvölt az Úr az Egyiptom folyóvize mellett való
legyeknek, s Asszíria földje méheinek, S mind eljönnek, és
letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden
töviseken és minden legelőkön. Ama napon leberetválja az Úr a folyón
túl bérlett beretvával, Asszíria királya által a főt s a lábak szőrét,
amely a szakállt is leveszi.” (18-20. vsz.)
Ez Isten szándéka: felhasználja az Asszír Birodalmat arra, hogy Izrael
ellenségét legyőzze. I.e. 732-ben Asszíria legyőzi Arámot, s tíz évvel később,
i.e. 722-ben Asszíria támadja meg Izraelt.
Ésaisás 10. fejezete úgy utal Asszíriára, mint Isten haragjának botjára.
Hogyan lehet egy pogány nemzet eszköz Isten kezében? A hívő emberek
hajlamosak arra, hogy beszűkítsék a látókörüket, és csak arra figyeljenek, hogy
hány hívő van egy-egy nemzetben. Istent azonban nemcsak az a bizonyos dolog
érdekli, amit úgy hívunk, hogy keresztény egyház, Istent a világ népei érdeklik.
Az Egyház dolga és elhívása is az lenne, hogy a nemzetek sorsát befolyásolja.
Fontos lenne tágasabb látókörben gondolkodnunk és felfognunk Isten nagy
terveit.
Amikor legyőzi Asszíria az északi királyságot, ez a tíz törzs
szétszóródik Asszíria területén. Az ókori uralkodók megengedték, hogy más
népek is éljenek a birodalmaikban, ezért azonban adót kellett fizetniük. Asszíria
földrajzilag áthelyezte ezeket a népeket és szétszórta a birodalom területén,
ugyanis ha szétszórva élnek, az tönkreteszi a nemzeti identitásukat. Nem
Sztálin volt az első, akinek ez eszébe jutott.
Izrael tíz törzse, mivel szétszóródott, elvesztette az identitását. Az
Ezékiel könyvének 37. része beszél a két ágról, melynek egyike Júda, a másik
Efraim. Ezt a kettőt Isten egybe fogja illeszteni.
Efraim Izrael északi törzseit képviseli. Az emberi szem elől ugyan
elveszett ez a tíz törzs, de Isten nem vesztette őket szem elől. Pontosan tudja,
hogy hol vannak. Vannak olyan csoportok a földön szétszórva, amelyek
elvesztették a zsidó identitásukat, de a zsidó szokások némelyikét megtartották.
Nyugat-Afrikában például van egy törzs, a tuaregek egyik alcsoportja,
ahol több nagyon érdekes szokást figyeltek meg. Bár mohamedán vallásúak, de
a nyolcadik napon metélik körül a fiaikat. Az arabok is gyakorolják a
körülmetélkedést, de sokkal később, nem a nyolcadik napon. A menstruációs
időszak alatt a nők náluk is elkülönülnek ugyanúgy, mint a zsidóknál.
Nyelvészek elemezték ennek a csoportnak a nyelvét és felfedezték,
hogy harminc százaléka héber gyökerekhez vezet vissza. Miután a nyelvüket
elemezték, visszamentek és megkérdezték a törzs vezetőit, hogy mi a törzs neve
és mit jelent. Azt válaszolták, hogy Izsák fiai. Valószínűleg felfedeztek egyet az
elveszett tíz törzs közül. Csak ez a törzs áll százezer emberből. Vannak olyan
csoportok Indiában, akik azt mondják magukról, hogy az elveszett törzsek részei. Ők is gyakorolnak zsidó szokásokat. Az etióp zsidók is valószínűleg egy
elveszett törzs maradéka. Ha az összes szétszóródott törzset számba vesszük,
könnyű megérteni, hogy miért van szüksége Izraelnek még több földre.
Van egy másik jelentőségteljes csoport, amely az Asszír Birodalom
idején cserélt hazát. Az Asszír vezetés nemcsak a zsidókat vitte el földjéről,
hanem idegeneket is kevert a zsidósággal. Egy ilyen népcsoport volt a
szamaritánusok törzse. Ez a vegyes népcsoport arám nyelven beszélt, mert ez
volt az Asszír Birodalom nyelve. Az arámi nagyon hasonlít a héberre, ezt a
nyelvet beszélte Jesua is. A Bibliának is vannak bizonyos részei, amelyek
arámi nyelven íródtak: Ezsdrás könyve, és Dániel könyvének egyes részei. A
Talmud, amely a Törvény magyarázatának legfontosabb forrása - erről még
később szó lesz - szintén arám nyelven íródott.
Izrael földjét törzsek szerint osztották fel és egészen Saul királyig,
nagyjából az i.e. XI. századig Izrael törzsi szövetségben élt, a törzseket irányító
vezetőkkel. Időnként, ha ellenség fenyegette Izraelt, Isten kiemelt egy személyt
valamelyik törzsből, a többi törzs pedig felsorakozott mögé, hogy megvédje
Izrael határait. Ez volt a bírák ideje. Például Sámson, Gedeon és a többiek.
Állandóan védekezniük kellett az ellenséggel szemben. Izrael Saul
uralkodásától kezdve lett királyság. Ez az időszak i.e.1350-586-ig tart.
A legjelentősebb a második király, Dávid. Annyira Isten szerint való
király, hogy még a Messiás is ennek a királynak a képét hordozza magán.
Amikor a próféták a Messiásról beszélnek, gyakran Dávid királyra utalnak,
hozzá hasonlítják. Az ő uralkodása alatt Izrael határai nagymértékben
kiterjednek, délen egészen Egyiptom határáig ér el, északon a mai Irakig. Ezek
azok a határok, amiket Isten Mózesnek és Józsuénak megígért.
Ezalatt az időszak alatt Izrael olyan földdé lesz, amilyennek Isten a
kezdetektől fogva akarta. Más nemzetektől küldöttek jönnek, hogy az ország
dicsőségét lássák. Ez Izrael történetének virágkora, és úgy tűnik, Isten
szándékai beteljesülnek. Azonban Dávid fia, Salamon uralkodása alatt elindul a
hanyatlás. Ő is sokat tesz az országért. Megépíti az első templomot, melyet
Salamon Templomaként ismer az egész világ, nagy hadiflottát épít Izrael
számára.
Ám elkezd bálványokat tisztelni, ezért Isten megítéli őt és utódait. A
fia, Jeroboám uralkodása alatt polgárháború tör ki, és az ország kétfelé szakad.
Innentől kezdve, i.e. 930-586-ig két királyságról beszélünk: az északi
Izrael, a déli pedig Júda. Az északi királyság legjelentősebb törzse Efraim, ezért
időnként a Biblia Izrael királyságára úgy utal, mint Efraimra.
Az északi királyság 10 törzsből áll. Júda pedig kettőből, Júda és
Benjámin törzséből. A két királyság háborúzik egymással, és a Biblia szerint
Izraelnek minden királya ettől fogva gonosz, Júda királyai között pedig van
gonosz és istenfélő is. Mivel nagy a széthúzás Izraelben, kiszolgáltatottá válik
az ellenség számára. Az első ellenség, amely északról támad, Arám vagy más
néven Szíria.
Az i.e. 750-es évek táján egy új birodalom kezd felemelkedni: az Asszír
Birodalom.
„És lőn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának
napjaiban, eljöve Reczin, Szíriának királya, és Remaljának fia, Pékah,
Izraelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem
veheté meg azt. És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Szíria
Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, amint
megindulnak az erdő fái a szél miatt. És mondá az Úr Ézsaiásnak:
Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felső tó
csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útján; És mondd néki:
Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két
füstölgő üszögdarab miatt, Reczinnek és Szíriának, és Remalja fiának
felgerjedt haragja miatt! Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened
Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: Menjünk el Júda ellen, s
reszkettessük meg, és kapcsoljuk magukhoz, és tegyük királlyá benne
Tábeál fiát. Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez! Mert
Szíria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendő, s megromol Efraim és nép nem lészen. Efraim feje pedig
Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg
nem maradtok!” (Ésa 7,1-9)
Mindez kb. i.e. 735-ben történt. Arám népe Izraellel szövetséget kötött
azzal a céllal, hogy megtámadják Júdát és megszerezzék a trónt. Júda királya
ekkor Akház, és érthető módon aggódik, hogy ez a szövetség erősebb, mint ő,
és le fogják győzni. Ezért megy el Ézsaiás a királyhoz, hogy megprófétálja:
nem ez történik, hanem Arám és Izrael fognak vereséget szenvedni.
„És lesz ama napon: süvölt az Úr az Egyiptom folyóvize mellett való
legyeknek, s Asszíria földje méheinek, S mind eljönnek, és
letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden
töviseken és minden legelőkön. Ama napon leberetválja az Úr a folyón
túl bérlett beretvával, Asszíria királya által a főt s a lábak szőrét,
amely a szakállt is leveszi.” (18-20. vsz.)
Ez Isten szándéka: felhasználja az Asszír Birodalmat arra, hogy Izrael
ellenségét legyőzze. I.e. 732-ben Asszíria legyőzi Arámot, s tíz évvel később,
i.e. 722-ben Asszíria támadja meg Izraelt.
Ésaisás 10. fejezete úgy utal Asszíriára, mint Isten haragjának botjára.
Hogyan lehet egy pogány nemzet eszköz Isten kezében? A hívő emberek
hajlamosak arra, hogy beszűkítsék a látókörüket, és csak arra figyeljenek, hogy
hány hívő van egy-egy nemzetben. Istent azonban nemcsak az a bizonyos dolog
érdekli, amit úgy hívunk, hogy keresztény egyház, Istent a világ népei érdeklik.
Az Egyház dolga és elhívása is az lenne, hogy a nemzetek sorsát befolyásolja.
Fontos lenne tágasabb látókörben gondolkodnunk és felfognunk Isten nagy
terveit.
Amikor legyőzi Asszíria az északi királyságot, ez a tíz törzs
szétszóródik Asszíria területén. Az ókori uralkodók megengedték, hogy más
népek is éljenek a birodalmaikban, ezért azonban adót kellett fizetniük. Asszíria
földrajzilag áthelyezte ezeket a népeket és szétszórta a birodalom területén,
ugyanis ha szétszórva élnek, az tönkreteszi a nemzeti identitásukat. Nem
Sztálin volt az első, akinek ez eszébe jutott.
Izrael tíz törzse, mivel szétszóródott, elvesztette az identitását. Az
Ezékiel könyvének 37. része beszél a két ágról, melynek egyike Júda, a másik
Efraim. Ezt a kettőt Isten egybe fogja illeszteni.
Efraim Izrael északi törzseit képviseli. Az emberi szem elől ugyan
elveszett ez a tíz törzs, de Isten nem vesztette őket szem elől. Pontosan tudja,
hogy hol vannak. Vannak olyan csoportok a földön szétszórva, amelyek
elvesztették a zsidó identitásukat, de a zsidó szokások némelyikét megtartották.
Nyugat-Afrikában például van egy törzs, a tuaregek egyik alcsoportja,
ahol több nagyon érdekes szokást figyeltek meg. Bár mohamedán vallásúak, de
a nyolcadik napon metélik körül a fiaikat. Az arabok is gyakorolják a
körülmetélkedést, de sokkal később, nem a nyolcadik napon. A menstruációs
időszak alatt a nők náluk is elkülönülnek ugyanúgy, mint a zsidóknál.
Nyelvészek elemezték ennek a csoportnak a nyelvét és felfedezték,
hogy harminc százaléka héber gyökerekhez vezet vissza. Miután a nyelvüket
elemezték, visszamentek és megkérdezték a törzs vezetőit, hogy mi a törzs neve
és mit jelent. Azt válaszolták, hogy Izsák fiai. Valószínűleg felfedeztek egyet az
elveszett tíz törzs közül. Csak ez a törzs áll százezer emberből. Vannak olyan
csoportok Indiában, akik azt mondják magukról, hogy az elveszett törzsek részei. Ők is gyakorolnak zsidó szokásokat. Az etióp zsidók is valószínűleg egy
elveszett törzs maradéka. Ha az összes szétszóródott törzset számba vesszük,
könnyű megérteni, hogy miért van szüksége Izraelnek még több földre.
Van egy másik jelentőségteljes csoport, amely az Asszír Birodalom
idején cserélt hazát. Az Asszír vezetés nemcsak a zsidókat vitte el földjéről,
hanem idegeneket is kevert a zsidósággal. Egy ilyen népcsoport volt a
szamaritánusok törzse. Ez a vegyes népcsoport arám nyelven beszélt, mert ez
volt az Asszír Birodalom nyelve. Az arámi nagyon hasonlít a héberre, ezt a
nyelvet beszélte Jesua is. A Bibliának is vannak bizonyos részei, amelyek
arámi nyelven íródtak: Ezsdrás könyve, és Dániel könyvének egyes részei. A
Talmud, amely a Törvény magyarázatának legfontosabb forrása - erről még
később szó lesz - szintén arám nyelven íródott.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu