AZ IGÉRET FÖLDJEA SZÓBELI TÓRA →
A MÓZESI TÖRVÉNYEK
Posted on 2015. március 11. szerda by izraelim
Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
A MÓZESI TÖRVÉNYEK
Tudjuk, hogy Jákob egy ideig Egyiptomban élt leszármazottaival. Itt növekedett meg jelentőség teli, 2-3 milliós néppé. Ekkor Mózes vezetésével kijönnek Egyiptomból és bemennek Kánaán földjére. Erről szól a páska, a pészah.
Mózes életének arról a vonatkozásáról szeretnék beszélni, amely a legfontosabb a zsidóság szempontjából. Ez pedig a törvényadás. Mózes a judaizmusban éppolyan központi személy, mint Jézus a kereszténységben. Ő a judaizmus legnagyobb tiszteletben álló személyisége. Nem tartják Isten Fiának – mint a kereszténység Jézust – hanem a legnagyobb rabbinak. Innen származik a gyakori héber elnevezés: Móse Rabbénu – Mózes, a mi nagy tanítónk, a mi rabbink. Ő volt az bölcs, akitől a zsidóság összes törvénye származik.
Egy kicsit beszéljünk erről a Törvényről, mert a kereszténység gyakran negatív módon szemlélte Mózes Törvényeit, félreértelmezve Pál tanítását a Törvénnyel kapcsolatban. A történelmi kereszténység során a Törvény negatív fénybe került, a judaizmusban azonban továbbra is központi szerepet foglal el. Ha szeretnénk, hogy a zsidó közösség megnyíljon az evangélium felé, meg kell tanulnunk értékelni Mózes Törvényeit.
Mi a Törvény lényege? Korábban a zsidóság évszázadokig rabszolgaságban élt Egyiptomban, és annak törvényei szerint kellett élnie. Most azonban önálló nemzetté lesz, tehát saját törvényeket kell alkotni. Isten törvénygyűjteményt, mintaszerű jogi rendszert ad számára. A mózesi Törvények az egész világ számára modellként szolgáltak. Mindez kb. i.e. 1400 körül történt.
Az érdekes az, hogy a mai nyugati világ törvényrendszere tulajdonképpen még mindig a mózesi Törvényeken alapszik. Nem furcsa? Ezek a törvények működtek 3400 éve, és működnek ma is. Izrael modell-nemzetté vált, mert a világ népei visszatekintenek Mózes Törvényeire, mikor a saját törvényeiket létrehozzák. Legtöbbször azt sem tudják, hogy ezt teszik.
Mi van Mózes Törvényeiben? Van olyan, amely a családi életet szabályozza, vannak büntető jellegű törvények, polgári törvények, de olyanok is, hogy mit kell tenni akkor, ha megölöm valakinek az ökrét. Vannak kereskedelmi, erkölcsi, gazdasági és vallási törvények. Az élet minden területét szabályozzák. Mivel Isten mintaszerű országot akart létrehozni, szükség volt törvénymintára is.
A családokra vonatkozó törvények biztosítják, hogy Izraelben a világ legegészségesebb, legteljesebb családjai éljenek. A bűnökkel kapcsolatos törvények gondoskodnak arról, hogy a bűnös megfelelő elbánásban részesüljön. A kereskedelmi törvények biztosítják, hogy igazságosan folyjanak az üzletkötések. Azért vannak mezőgazdasági törvények, hogy a föld termékeny maradhasson.
Izrael úgy lehet mintává a föld népei előtt, ha azok Izraelre tekintve felteszik a kérdést: Miért ilyen jó a családi élet Izraelben? Miért egészségesek a tieitek, miért van igazságosság a ti földeteken? Erre Izrael azt felelheti, hogy az egy igaz Isten miatt, aki ezeket a törvényeket adta.
A modern protestáns kereszténység egyik súlyos tévedése az a nézet, hogy amikor kereszténnyé lesz valaki, szabaddá válik a Törvénytől. Ez azt jelentené, hogy lehet lopni? Foghatom és elvihetem a másik feleségét, vagy megverhetem a gyerekeimet kegyetlenül?
E téves nézet mögött a törvény és kegyelem fogalmainak félreértése húzódik. Valójában a törvény és a kegyelem nem állnak egymással szemben. Mózes Törvényeiben Isten kegyelme nyilvánul meg az ember számára.
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.” (2Móz 20)
Itt kezdődik a Tízparancsolat és egészen Mózes 5. könyvének végéig tart a Törvény leírása. A rabbik kiszámolták, hogy 613 rendelkezés van Mózes Törvényeiben.
Mindjárt az első parancsolatban Isten arra emlékezteti Izraelt, hogy Ő vezette ki a népet a rabszolgaságból, ezért ne legyen más istenük. Ez jogos elvárás. Jesua, a Messiás is ezt mondja: „Hogyha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat.”
Régen, amikor egy király leigázott egy másik országot, egyezményt kötött a leigázott országgal, amit úgy hívtak, hogy kegyelmi szövetség. Ezeknek meghatározott formája volt. A bevezető rész után következett egy magyarázat arról, hogy mi a kapcsolat az új uralkodó és a régi között, ezt rendelkezések sokasága követte, melyeket a megállapodó feleknek be kellett tartani. Majd az áldások és átkok fejezete következett.
Ha betartották a szövetséget kötő felek azt, amit a király akart, akkor áldás jött, ha nem, akkor átok. Ezekben a szerződésekben mindkét fél esküt tett. A szerződést az zárta le, hogy mi lesz, ha az uralkodó meghal, majd, hogy a megállapodás példányait kik kapják, és hova kell ezeket küldeni.
Ezek az elemek Mózes öt könyvében is megtalálhatók, a következőképpen: a bevezetés – 1. fejezet. A szerződő felek közötti kapcsolat: 1-4. fejezetek, a rendelkezések 5-26. fejezetek, az áldások és az átkok a 27-28. fejezetek.
Általában ezeket a kegyelmi szerződéseket eskü zárta, ami az 5 Mózes 30-ban található. Arról is szó szokott lenni ezekben az iratokban, hogy mi lesz a király halála után, illetve hogy hova kerüljenek a szerződés példányai. Ezek a 31. fejezetben olvashatók a Tórában.
Beszéljünk egy kicsit ezekről a példányokról. Mindig két példányt készítettek: az egyik a királyé, a másik a népé lett. Amikor a Tízparancsolatot elképzeljük, mindig két táblát látunk. A hagyomány szerint öt parancsolat van az egyiken, öt a másikon. Lehetséges, hogy mind a két táblán szerepelt mind a tíz. Így az egyik kőtábla másolat volt. Ezeket a Templomban, a Szentek Szentjében tartották, ahol Isten és ember találkozik. Tehát mindkét félnek volt egy-egy példánya, hiszen ez is egy kegyelmi szövetségkötés. A király kiszabadítja a rabszolgaságból az embereket és nemzetté teszi őket. Az Ő kegyelmén alapulva tartják meg ezeket a Törvényeket.
Gyakran hallható az a megfogalmazás, hogy az Ószövetség a Törvénynek a szövetsége, az Újszövetség pedig a kegyelemé. Ez a megközelítés téves – inkább a fordítottja igaz. A legtöbb ember meg tudja tartani az ószövetségi előírásokat (ne ölj), míg a hívők többsége életének éppen elmúlt hónapjáról sem mondhatja el, hogy az Újszövetség szerint élt (aki haragszik az ő atyjafiára, mind embergyilkos!).
Az Újszövetség sokkal szigorúbb törvényeknek a könyve. Valójában mindkét könyv egyben a törvény és kegyelem szövetsége is. A különbség abban áll, hogy amennyiben megnövekedik a kegyelem az Újszövetségben, annyiban megnövekedik a Törvény elvárása is. Az Újszövetség nagyobb hatalmat ad, így a Törvény elvárásai is magasabbak.
Egy zsidó vágyik arra, hogy megtartsa a törvényeket és kedves legyen az Örökkévaló előtt. Amikor azt mondják egy olyan zsidónak, aki szeretne hinni a Messiásban, hogy ezentúl már nincs a Törvény alatt, számára ez azt jelenti, hogy törje meg a szövetséget, amit Isten kötött vele.
Csodálkozunk, hogy miért nem vonzódnak az evangéliumhoz a zsidók? Amikor végigmegyünk a történelmen, látni fogjuk, hogy az az evangélium, amit az idők során hirdettek, ellenséges volt a zsidósággal szemben. Az igazi evangélium azonban nem az! A tiszta evangélium a zsidóság elhívásának a betöltése, de évszázadokon keresztül nem ezt hirdették számukra.
Emlékezzünk arra, hogy Mózes nem tudta bevinni Izrael fiait az Ígéret Földjére, hanem Józsué tette ezt meg. Azt mondja Isten Józsuénak, hogy irtsa ki az összes kánaáni népet, három kivételével: ezek az edomiták, moábiták és az ammoniták, mivel valamilyen szinten rokonságban vannak Ábrahámmal. A moábiták és ammoniták Ábrahám unokatestvérének, Lótnak leszármazottai, az edomiták pedig Ézsau leszármazottjai, aki Izsák egyik fia volt. Ezért élveznek védelmet.
A MÓZESI TÖRVÉNYEK
Posted on 2015. március 11. szerda by izraelim
Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
A MÓZESI TÖRVÉNYEK
Tudjuk, hogy Jákob egy ideig Egyiptomban élt leszármazottaival. Itt növekedett meg jelentőség teli, 2-3 milliós néppé. Ekkor Mózes vezetésével kijönnek Egyiptomból és bemennek Kánaán földjére. Erről szól a páska, a pészah.
Mózes életének arról a vonatkozásáról szeretnék beszélni, amely a legfontosabb a zsidóság szempontjából. Ez pedig a törvényadás. Mózes a judaizmusban éppolyan központi személy, mint Jézus a kereszténységben. Ő a judaizmus legnagyobb tiszteletben álló személyisége. Nem tartják Isten Fiának – mint a kereszténység Jézust – hanem a legnagyobb rabbinak. Innen származik a gyakori héber elnevezés: Móse Rabbénu – Mózes, a mi nagy tanítónk, a mi rabbink. Ő volt az bölcs, akitől a zsidóság összes törvénye származik.
Egy kicsit beszéljünk erről a Törvényről, mert a kereszténység gyakran negatív módon szemlélte Mózes Törvényeit, félreértelmezve Pál tanítását a Törvénnyel kapcsolatban. A történelmi kereszténység során a Törvény negatív fénybe került, a judaizmusban azonban továbbra is központi szerepet foglal el. Ha szeretnénk, hogy a zsidó közösség megnyíljon az evangélium felé, meg kell tanulnunk értékelni Mózes Törvényeit.
Mi a Törvény lényege? Korábban a zsidóság évszázadokig rabszolgaságban élt Egyiptomban, és annak törvényei szerint kellett élnie. Most azonban önálló nemzetté lesz, tehát saját törvényeket kell alkotni. Isten törvénygyűjteményt, mintaszerű jogi rendszert ad számára. A mózesi Törvények az egész világ számára modellként szolgáltak. Mindez kb. i.e. 1400 körül történt.
Az érdekes az, hogy a mai nyugati világ törvényrendszere tulajdonképpen még mindig a mózesi Törvényeken alapszik. Nem furcsa? Ezek a törvények működtek 3400 éve, és működnek ma is. Izrael modell-nemzetté vált, mert a világ népei visszatekintenek Mózes Törvényeire, mikor a saját törvényeiket létrehozzák. Legtöbbször azt sem tudják, hogy ezt teszik.
Mi van Mózes Törvényeiben? Van olyan, amely a családi életet szabályozza, vannak büntető jellegű törvények, polgári törvények, de olyanok is, hogy mit kell tenni akkor, ha megölöm valakinek az ökrét. Vannak kereskedelmi, erkölcsi, gazdasági és vallási törvények. Az élet minden területét szabályozzák. Mivel Isten mintaszerű országot akart létrehozni, szükség volt törvénymintára is.
A családokra vonatkozó törvények biztosítják, hogy Izraelben a világ legegészségesebb, legteljesebb családjai éljenek. A bűnökkel kapcsolatos törvények gondoskodnak arról, hogy a bűnös megfelelő elbánásban részesüljön. A kereskedelmi törvények biztosítják, hogy igazságosan folyjanak az üzletkötések. Azért vannak mezőgazdasági törvények, hogy a föld termékeny maradhasson.
Izrael úgy lehet mintává a föld népei előtt, ha azok Izraelre tekintve felteszik a kérdést: Miért ilyen jó a családi élet Izraelben? Miért egészségesek a tieitek, miért van igazságosság a ti földeteken? Erre Izrael azt felelheti, hogy az egy igaz Isten miatt, aki ezeket a törvényeket adta.
A modern protestáns kereszténység egyik súlyos tévedése az a nézet, hogy amikor kereszténnyé lesz valaki, szabaddá válik a Törvénytől. Ez azt jelentené, hogy lehet lopni? Foghatom és elvihetem a másik feleségét, vagy megverhetem a gyerekeimet kegyetlenül?
E téves nézet mögött a törvény és kegyelem fogalmainak félreértése húzódik. Valójában a törvény és a kegyelem nem állnak egymással szemben. Mózes Törvényeiben Isten kegyelme nyilvánul meg az ember számára.
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.” (2Móz 20)
Itt kezdődik a Tízparancsolat és egészen Mózes 5. könyvének végéig tart a Törvény leírása. A rabbik kiszámolták, hogy 613 rendelkezés van Mózes Törvényeiben.
Mindjárt az első parancsolatban Isten arra emlékezteti Izraelt, hogy Ő vezette ki a népet a rabszolgaságból, ezért ne legyen más istenük. Ez jogos elvárás. Jesua, a Messiás is ezt mondja: „Hogyha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat.”
Régen, amikor egy király leigázott egy másik országot, egyezményt kötött a leigázott országgal, amit úgy hívtak, hogy kegyelmi szövetség. Ezeknek meghatározott formája volt. A bevezető rész után következett egy magyarázat arról, hogy mi a kapcsolat az új uralkodó és a régi között, ezt rendelkezések sokasága követte, melyeket a megállapodó feleknek be kellett tartani. Majd az áldások és átkok fejezete következett.
Ha betartották a szövetséget kötő felek azt, amit a király akart, akkor áldás jött, ha nem, akkor átok. Ezekben a szerződésekben mindkét fél esküt tett. A szerződést az zárta le, hogy mi lesz, ha az uralkodó meghal, majd, hogy a megállapodás példányait kik kapják, és hova kell ezeket küldeni.
Ezek az elemek Mózes öt könyvében is megtalálhatók, a következőképpen: a bevezetés – 1. fejezet. A szerződő felek közötti kapcsolat: 1-4. fejezetek, a rendelkezések 5-26. fejezetek, az áldások és az átkok a 27-28. fejezetek.
Általában ezeket a kegyelmi szerződéseket eskü zárta, ami az 5 Mózes 30-ban található. Arról is szó szokott lenni ezekben az iratokban, hogy mi lesz a király halála után, illetve hogy hova kerüljenek a szerződés példányai. Ezek a 31. fejezetben olvashatók a Tórában.
Beszéljünk egy kicsit ezekről a példányokról. Mindig két példányt készítettek: az egyik a királyé, a másik a népé lett. Amikor a Tízparancsolatot elképzeljük, mindig két táblát látunk. A hagyomány szerint öt parancsolat van az egyiken, öt a másikon. Lehetséges, hogy mind a két táblán szerepelt mind a tíz. Így az egyik kőtábla másolat volt. Ezeket a Templomban, a Szentek Szentjében tartották, ahol Isten és ember találkozik. Tehát mindkét félnek volt egy-egy példánya, hiszen ez is egy kegyelmi szövetségkötés. A király kiszabadítja a rabszolgaságból az embereket és nemzetté teszi őket. Az Ő kegyelmén alapulva tartják meg ezeket a Törvényeket.
Gyakran hallható az a megfogalmazás, hogy az Ószövetség a Törvénynek a szövetsége, az Újszövetség pedig a kegyelemé. Ez a megközelítés téves – inkább a fordítottja igaz. A legtöbb ember meg tudja tartani az ószövetségi előírásokat (ne ölj), míg a hívők többsége életének éppen elmúlt hónapjáról sem mondhatja el, hogy az Újszövetség szerint élt (aki haragszik az ő atyjafiára, mind embergyilkos!).
Az Újszövetség sokkal szigorúbb törvényeknek a könyve. Valójában mindkét könyv egyben a törvény és kegyelem szövetsége is. A különbség abban áll, hogy amennyiben megnövekedik a kegyelem az Újszövetségben, annyiban megnövekedik a Törvény elvárása is. Az Újszövetség nagyobb hatalmat ad, így a Törvény elvárásai is magasabbak.
Egy zsidó vágyik arra, hogy megtartsa a törvényeket és kedves legyen az Örökkévaló előtt. Amikor azt mondják egy olyan zsidónak, aki szeretne hinni a Messiásban, hogy ezentúl már nincs a Törvény alatt, számára ez azt jelenti, hogy törje meg a szövetséget, amit Isten kötött vele.
Csodálkozunk, hogy miért nem vonzódnak az evangéliumhoz a zsidók? Amikor végigmegyünk a történelmen, látni fogjuk, hogy az az evangélium, amit az idők során hirdettek, ellenséges volt a zsidósággal szemben. Az igazi evangélium azonban nem az! A tiszta evangélium a zsidóság elhívásának a betöltése, de évszázadokon keresztül nem ezt hirdették számukra.
Emlékezzünk arra, hogy Mózes nem tudta bevinni Izrael fiait az Ígéret Földjére, hanem Józsué tette ezt meg. Azt mondja Isten Józsuénak, hogy irtsa ki az összes kánaáni népet, három kivételével: ezek az edomiták, moábiták és az ammoniták, mivel valamilyen szinten rokonságban vannak Ábrahámmal. A moábiták és ammoniták Ábrahám unokatestvérének, Lótnak leszármazottai, az edomiták pedig Ézsau leszármazottjai, aki Izsák egyik fia volt. Ezért élveznek védelmet.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu